..biztos jele..a ragtapaszos járda.

Ma, miután hazaértem, felkaptam a cipőm és a langyoskás kora nyári estében elmentem a szokásos körömre. Persze, a szokásos útvonalon, hiába na..rabja vagyok a megszokásaimnak. A gondolataimból furcsa hang szakított ki, mint amikor ragtapaszt tép le valaki..Pár pillanat alatt rájöttem, én adom ki ezt a hangot..Illetve a cipőm.

Elkezdett érni az eper, s a fáról a túlérett fekete-lila gyümölcsök szétkenődve landoltak a járdán. Én teljesen máshol jártam fejben, s végigcsoszogtam a gyümölcsszőnyegen. Pár száz méter kellett, mire lekopott a cipőm talpáról, s már nem ragadt a forró aszfalthoz az injektált poliuretán talpa a cipőmnek. 

Hulla vagyok. Az agyam kész. Meg a testem is. Szerencsére sok a munka, a munka utánra pedig sorozatban érkeznek a barátoktól, családtól a programjavaslatok vagy kívánságok. Úgy tűnik a holnap estémet dinoszauruszüvöltés teszi színesebbé, pénteken szimplán borba fojtom a hetem, szombaton és vasárnap pedig..Az ilyenkor megszokott programokban lesz részem. Egyrészt jó, mert tudom mi vár rám..másrészt meg inkább kihúznám az agyam dugóját és hagynám leereszteni, de..ahogy Milánnak is mondtam, ez most nem az a helyzet.

Vagy vágok egy lyukat a kádba. Ha nem lesz meg a dugó.

..minden visszazökkent.

Szimpla hétfő, hülyék a telefonban, majdnem elütöttem egy biciklist, mert a járdán szembejött velem, amikor ott vezettem.. :P

Az ajándék konzervnyitót már elkevertem valahová, így konzervparadicsom nyitása közben elvágtam az ujjam. Mivel a paradicsom is piros és a kaját én eszem meg, nem baj, hogy belecsordogált a vörös vérem a paradicsomkonzervbe.

Viszont nyári meleg volt..résnyire letekert ablakon a langyos szél mozgatta megritkult fürtjeim..fodrászt is váltanom kell. Csókáné egyre inkább bosszant a dolgaival. S már az sem kompenzál semmit, hogy megszoktam a közepes minőséget, amit biztosan hoz, meg a low budget feelinget. Minden értelemben.

A múlt hónapban cca 85 kilométert futottam. Elég kis szakaszokban, de azt viszonylag gyakran. Így ma megtoltam a napi adagot 50%-al. Az arcom kicsit beesett. Szerencsére nem a véres paradicsomos konzervdobozba.

..olyan, mint a fájdalomcsillapító. Nem oldja meg a probléma gyökerét, de legalább ha forog az a kés bennem, nem érzem.

Az oxigénszegény, sötét, sűrű vér pedig..szép lassan ürül a markolat mellett. Ha lassan is ürül, a feszítő érzés csillapodik egyszercsak. Tapasztalat. 

Tegnap nehezebb volt..a napsütés, jó idő..Ma ebben a sűrű, párás időben..Amikor az ég olyan, mint a hangulatom, sokkal könnyebb, egyszerűbb, megnyugtatóbb itthon lennem. 

Itthon...ez is egy hülye szó..vagy inkább helyzet. Utálom, amikor nem hagynak döntési lehetőséget. Persze, döntés mindig, minden helyzetben van. Csak nem szeretem a drasztikus, alkalmanként teátrális előadásokat. Feszít minden. Azt érzem, kicsi ez a kabát nekem. Lassan itt a negyedik X..Talán nem kellene már lázadnom, okosodhattam volna már..Mégis..Azon gondolkodtam, épp a napokban, a következő negyvenem úgy szeretném leélni, ahogy én szeretném. Azt csináljam, ami valóban örömet okoz. Azzal, akivel örömet okozunk egymásnak. Régen azt gondoltam, van valaki, lesz valaki, akivel félszavakból is..Akivel megvan a harmónia, összhang.

Ma már tudom..Ha dolgozik az ember egy kapcsolaton..ha kompromisszumokat köt, ha saját határain túl is lép..ha a zsigereiben, génjeiben alapértelmezett választ is felülírja..Akkor sem feltétlenül fog működni. Évről évre..talán évtizedről évtizedre ugyanazt az utat járom. El kell ettől távolodnom. Végre egy olyan választást és választ kell adnom, ahol nincsenek szürke területek, szürke foltok. Nyitottnak kell lennem a tiszta, egyértelmű, átlátható helyzetek felé.

Vicces..valahol..hogy lassan 10 éve meg kellett hoznom egy döntést..akkor máshogy döntöttem. Egy olyan helyzetbe mentem bele, ahol eleve vesztes helyzetből indultam. Mellékszereplő voltam. Mégis behódoltam.

Persze..mivel sokat töprengtem ezen akkor már egy ideje, nem volt nehéz kilépnem. S ez az én döntésem volt..Mint minden más is. Mindig. Persze az is igaz, mit töprengek a múlton. Éljem meg a jelent.

Talán..az életnek nem is az a célja, hogy működjön ez az egész. Hanem az, hogy beleverje az orrom, melyik irányba fordítsam. Ne vesztegessem az időm olyan helyzetekben, ahol nem vagyok főszereplő. Ne vesztegessem, mert nem tudhatom mennyi van még. Biztos mindenki látta a Lopott idő cím filmet..hülyét kapnék, ha nap mint nap néznem kellene, hogy folyik el az időm. Persze..Ők vissza tudták tölteni..

..az a lila lufi.

Már napok óta érzem, de ma reggel arra ébredtem..vagy hát nem hagyott aludni.

Feszülök..egyre jobban. Nem segít az alvás, a futás, az emberek közé vonulás, a kajálás. Reggel fél8kor kivergődve a konyhába megakadt a szemem a Tatrateán. Habár nincs más programom, gyorsan elvetettem az ötletet. Egyrészt tradícionálisan szilveszter napját kezdem csak így, másrészt tudjuk mi történik, ha az ember korán Tatrateához nyúl. Bár nem szoktam megborulni. Nyilvánosan semmiképp.

Sokadrészt..visszatart, hogy így ugyanahhoz az eszközhöz nyúlok, mint apám. S lehet, sokaknak az apakép a követendő, nálam épp ellenkezőleg van. Nem, nem akarok beszélni a gyerekkoromról.

Szóval növekszik ez a lufi..ki kellene engednem, mielőtt felrobban bennem. Bár a franc tudja, miért akarok mindig mindent kontroll alatt tartani. Néha hagyni kellene szabad utat, s sodorjon el mindent, ami nem áll biztos lábakon. Lehet egyszerűen csak félek, hogy én lennék az első, akit elsodor. 

..egyik sem egyszerű.  

A megszokásaim..az érzékeim..vagy az érzéseim kell kikapcsolni.

A megszokott sétálós, kocogós, futkosós köröm már megszoktam. Zsigerből érzem, két útkereszteződés között hány lépést teszek meg, hogy mindig jobb lábbal tudjak az úttestre lépni..Megszoktam az út mellett régóta ott áll autókat, letört tükörrel, leeresztett kerekkel.

Muszáj előre néznem, nem tudom becsukni a szemem. A fülem csak-csak..de muszáj alaposan körülnéznem..A forgalom elég masszív...Még így is, hogy nem csúcsidőben járom azt az útszakaszt.

Sok ovi, iskola van az útvonalon..Meg parkos részek. Ahol épp viszik/hozzák a kölyköket a szülők, ki lazábban, ki rohanósabban. Plusz a gyerek/kutyasétáltatók..A látkép mindennapi kis kirakói..Színesítik a képet..

Tegnap jött egy anyuka a kislányával..anyuka 12 egy tucat..igazából meg sem néztem. A kislány neonpink harisnyába, színes cérnával hímzett farmerszoknyában baktatott az anyukája mellett..Kis sötétbarna frizurája lifegett, ahogy hol ide, hol oda rántotta a fejét. Olyan óvodásforma volt..

Teljesen hétköznapi kép, ezresével járnak itt a környéken hasonlók. Ahogy közelebb értem..a kislány az anyukája felé fordult..s láttam..hogy mond..vagy kérdez valamit..Ahogy ezt láttam..összeszorult minden zsigerem..elfogyott a levegő..összeszorult a szívem...Mert.. a kislány nem a szájával kérdezett..Hanem a kezével..Ujjaival.

Az a távolról..és közelebbről is épnek, helyesnek tűnő kislány valószínűleg hallássérült. 

Azon töprengtem, vajon hogy fog alakulni az élete..mik lesznek az örömei, nehézségei.

Persze..nem rám tartozik, nagy valószínűséggel látni sem fogom többé.

Meg kell válnom a megszokásaimtól..más útvonalat keresnem..Vagy az érzékeim kizárni. Talán legkönnyebb lesz..megkeményíteni a a szívem.

Jahh..hamarosan komplett kardiológiai kivizsgálásra megyek..ott talán tudnak segíteni ez utóbbiban..hisz ez az Ő szakterületük.

..forgatom, olvasom. Nap mint nap.

Ismerem minden betűjét, a zsíros foltokat, a szakadásokat, az illatát. Arra sem emlékszem, mikor került a kezembe.

Ismerem, unásig forgattam már, mégsem teszem le.

Mégsem megyek ki a levegőre a napba fordítani az arcom és egy mély levegővétel után nem indulok el..egyik irányba sem.

Vajon a lelkisegély telefonosainak ki nyújt lelki segélyt?

Vagy Ők akkor hívják a számot, amikor szabadnaposak és a kollégáik ülnek a vonal másik végén?

Valahová elkeveredett a töltőm..villog meg sípol minden a lemerülés miatt. S nincs meg a töltőm. Nem találom.

Érdekes, hogy ettől nem szomorú vagyok. Dühös. Pedig milyen rég volt már..amikor utoljára ezt éreztem.

..megint valami bennem.

Nem, nem lesz gyerekem :D Bár ha lenne, kíváncsi lennék, ki lehet az apa?? :D

Ma kaptam egy üzenetet. Hogy nem jó úton járok. Egyértelmű, szimpla üzenet volt.

A hozzám legközelebb álló üzent. Felemelte a piros tárcsát, hogy ne menjek tovább.

Olyan egyértelmű volt az üzenet, hogy megrogyott a lábam és kivert a víz.

Más. Ez az eurovíziós dalfesztivál csak a retardáltakról szól? Nem követem, a szakállas...valami az ismerős, most odakapcsoltam a szerbek..khm..produkciója zajlott. Az énekesnő azt énekelte, hogy Here I'am..de..Ezt szerintem mindenki látta. Rettenetes.

Bár..korai volt. Elkiabáltam. Az legalább valamilyen volt. Ez a magyar lány semmilyen. Se a lány, se a dal nem mutat semmit. Nem is értem..Ez volt a legjobb? Biztos. Vagy valakinek a valakije. 

Remélem holnap nem kapok üzenetet.  

..hogy megalomániás vagyok.

Ez jutott eszembe, amikor este egy nagy kihívással küzdöttem.

Persze, megint egyedül:)

Bebizonyosodott, hogy türelmetlen vagyok..bár három napig bírtam a várakozást. Aztán elpattant valami. Elindítottam még két utat. De rühellem, amikor segítséget kellene kapnom valahonnan, el sem érem.

Biztos benne van, hogy utálok várni..de negyed9kor nyakamba vettem a várost..s elintéztem. Minden és mindenki nélkül. Majd bele haltam (a fejfájásba) ( is) de elintéztem.

Rébuszokban beszélek. Persze, nem véletlenül. Mert aki kíváncsi, hamar megöregszik. És EZ MOST célzott üzenet.

Hátradőlök. Végre. Kényelmesen. Egy percre. Aztán megmérgezem magam Saridonnal.

Elkezdett esni. Végre.

... :)

S mi ilyen? A hangulat. Épp most zsibbasztom az agyam ezzel az idén negyedik részt kapó sorozattal. Amivel 14-15 évesen találkoztam először. Nyáron, a nagymamámnál a Népszabadságban volt egy cikk..Arról, hogy kivonják egy őskori szúnyogból a dinoszauruszok DNS-ét, s ebből a sztoriból fog készülni egyszer egy film is. Nyár volt, hőség. Nagymamám akkor még élt, s nem használt gázt. Főzni a kályhán főzött, ahhoz mindig vágni kellett fát, becuccolni. A konyhában, ami egyben volt háló, étkező is..folyamatosan hőség volt..nyitott ablakokkal..legyekkel. Menetrendszerint hajtotta ki egy konyharuhával a legyeket..amik..bepofátlankodtak. Valószínű a hőmérséklet vagy az ételek miatt..mert..tisztaság volt.

A következő emlékem a Jurassic parkról a másolt videókazetták kapcsán van..Arra nem emlékszem, hogy moziban azt a részt láttam-e, arra viszont igen, hogy már akkor is működött a torrent 1.0 :) Bekerültek valahonnan másolt videókazetták, amiket addig másoltunk, amíg élvezhetetlenné váltak. Az első JP másolatom a helyi általános iskolában történt, a mi videónk egy szatyorba lekerült, összedugtam a suliban lévő, csak lejátszóval, s másoltam. Télen, sötétben. Real time..hisz csak úgy lehetett másolni, hogy az egyik lejátszotta..a másik felvette. Ott kellett ülnöm, amíg át nem másolódott. Mennyi filmet láttam így..

Sőt..otthon elfekvőben vannak még kazetták..meg pár videó is..bár valószínűleg nem működőképesek. Ma meg már..kattintok kettőt..pár perc alatt itt a film..akár a felirat..20 év alatt mennyit változott a világ..s milyen gyorsan változik..s haarosan jön a negyedik rész..kíváncsi vagyok..lesz-e valami emlékezetes..emlékezetes lesz-e ez a film.

Majd kiderül. Hamarosan. Illetve..Coming soon :D

..Mihály sorai jutottak eszembe az előbb..

Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, De tenni, tenni kell..

Annyiszor, de annyiszor kerültem már abba a helyzetbe, hogy tudtam, tennem kell valamit. Persze az ember gyarló és halogató típus. Mire felnőttem, rájöttem, felesleges halogatni. Több okból kifolyólag sem. Az egyik..elfelejtődik..a másik..sokkal fontosabbról már írtam nemrég..az időről, ami csak illúzió, hogy korlátlanul áll rendelkezésre..a harmadik..ha Te nem döntesz, nem teszel semmit, az élet majd megteszi helyetted. S csúnyán beleveri az orrod.

Már egy ideje feslett a tárcám varrása. Persze, szeretem, meg használom is, mégsem akarta csak úgy kidobni. Persze, érzelmi értéke is van, karácsonyra kaptam a húgomtól. Mostanában csak az egyik felét fogtam, ahol kezdett szétjönni. Zavart, hogy igénytelennek tűnik..mégsem zavart eléggé. 

Tegnap elszaladtam vásárolni..vettem joghurtot, kefírt..Persze a joghurt a szatyorban megfolyt. Most az előbb indultam a kútra, s akkor vettem észre, hogy a tárcába is..áááááááááááááááááááááááááááá..

Szerencsére csak fémpénz volt benne..meg plasztik "iratok".

Alaposan megmosdattam a személyim, a holnapi kiemelt projekt pedig a tárcavásárlás lesz. A pénznek meg igenis van illata. Erdei gyümölcsös joghurt.