..a nőknek és az időjósoknak.

A nőkkel kapcsolatban..regélhetnék sokat histórikusan..de..nem fogok:)

Az időjárás..mára búskomor, esős időt ígértek. Így nem is erőltettem az ébredést, persze a véres részeknél már nem mertem visszaaludni. Nem tudom, a való életben milyen érzés lehet, de álmomban rossz volt arra riadni, hogy a mellkasomon szétválasztották és széthúzták a véres szöveteim. Tisztára, mint az élveboncolás. Így kimásztam az ágyból, s hasonlóan sokkoló, de kevésbé véres dolgokat néztem. A Madagaszkár pingvinjei is halálos, de kezelhetőbb :)

Mivel a rossz idő a napsütés miatt elmaradt, gyorsan felkaptam a cipőm, s letoltam a mai 3,43 kilométerem. A héten kicsit túlerőltettem, hét napból hat alkalommal megvolt, az egyik nap igazából másfélszer. Mire nem jó a feszültség és az ideg :) Már csak azt kellene kitalálni, a sajgó bokám mivel borogassam :)

Kellene keresni egy olyan helyszínt, ahol nem keresztezik sem utak sem emberek a kilométereim. Amikor el tudnék picit mélyedni magamban, mindig van egy keresztút. Vagy fizikai vagy lelki értelemben. Sokan bunkónak, felületesnek, keménynek tartanak, van, akinek igaza is van. Vele valóban az voltam. Aki ettől picit közelebbről ismer, tudja, aki fontos, nem kérhet olyat, amit esetleg erőn felül is ne tennék meg.

Az elmúlás, öregedés, halál mindig is foglalkoztatott. Nem szeretek sem a körülöttem lévők sem a saját öregedésemre koncentrálnom. Az emberekkel kapcsolatban pedig..valóban..vagy kitárom a szívem..s szenvedek, vagy megkeményítem, legyen kő..amitől nem leszek boldog..de..kizárom a boldogtalanság lehetőségét is.

Láttam ma mindkét végét a dolgoknak..s látszik, mennyire instabil vagyok. Látszik is, érzem is. Volt valamelyik nap egy..nevezzük beszélgetésnek, bár egyirányú volt a kommunikáció. Nem beszéltünk róla azóta, hallgatólagosan túlléptünk rajta.

Igazából nem értettem a probléma gyökerét. Leszoktam a facebookról, legyalultam a telefonjaimról. Feleslegesnek tartom. Kivéve, ha alkohol kerül a szervezetembe, akkor kiváló megosztási felület. Mindkét számom publikus, persze a céges napközben aktívabban. Persze, sosem beszéltünk erről, mert nem szoktunk telefonon beszélni. Email. Az a default kommunikációs csatorna. Sosem voltam túl toleráns az emberekkel, de az elmúlt fél-1 évben kifejezetten idegesítenek. Bárki, bárhol, bármikor. Nem véletlen, mennyire szellős a telefonkönyvem, fogynak a facebookos ismerőseim. 

Mindegy is. Nem a lelki nyomorom a téma.. :)

Illetve, mindig az :D 

Rendet raktam. Egyelőre a szekrényben. Aztán majd a fejemben is fogok. S jajj lesz mindenkinek. 

..és ha már nem hiszek...a héten hallgattam..s még mindig magamra ismertem.

https://www.youtube.com/watch?v=Wo9bF1DBUZY

..találkoztam ma.

11 körül már nem csak az agyam kattogott, kb a szemem is kopogott. Persze az ideg égeti a kalóriát :) Jippijáé...Ha így maradnak a folyamatok, olyan slank leszek a nyárra, hogy hasítani fogom a vizet, mint a kisdelfin:)

Szóval kopogó szemmel kanyarogtam Miskolciában, (Tatratea on board) de nem akartam evéssel elvesztegetni az időt. 

Megláttam egy nagyon kulturált (nak tűnő) kis kávézót, rögtön befordultam elé s a teraszon elfoglaltam a legjobb helyet. Viszonylag egyszerű dolgom volt, mert senki sem volt ott. Már vendég. 

Ahogy leültem, kiköszönt a pultos, leültem majdnem vele szemben. Picit üldögéltem a napon, de 6-8 perc elteltével bementem, mert leesett, hogy nem lesz itt kiszolgálás. 

A hölgytől (akinek a köténye alól kibuggyant a farmerból kitüremkedő zsírpárnája) jeleztem, hogy koffeinmentes latte édesítővel az igényem, majd visszaültem. Majdnem 10 perc múlva kisétált az ajtóig, s onnan süvöltötte, hogy nincs koffeinmentes kávé, koffeinossal is jó lesz-e? Mivel azt nem akartam inni, kértem egy mentes, hideg vizet.

Jó pár perc elmúltával a kezében egy klasszikus utasellátós fél literes üvegpohárral kisétált, mely félig volt vízzel..s amikor letette elém, megkérdezte, nem baj-e, hogy kiöntötte. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy persze, nem, hisz én is azt fogom vele tenni.

Persze, ha fáradt, éhes, álmos, nyűgös, fázós, izzadós, fejfájós hangulatban vagyok, rettentő paraszt tudok lenni. Nem cáfolom meg azt a sejtést, hogy sok időt töltöttem el falun. Persze mivel ma már leüvöltöttem valaki haját, így nyeltem egy nagyot, kettőt a vízből (jelzem, klóros, ergo csapvíz volt), majd kifizettem a 140 forintnyi cehhet s nyomultam tovább, pörgettem a napom.

Felvillant a szegénységjelző a kijelzőn, megálltam tankolni. Engine off, sebességbe rak, telefon, tárca után kotorász, kikászálódik az autóból. Ajtók zár, kis ajtó kinyit, a tanksapka lecsavar, töltőpisztoly leemel..ekkor a shop ajtajából kikiabál a Scuderia pólós, hogy segíthet-e..15 méterről. Intettem, hogy nem. Mit segítene? A legutóbbi ablakmosó fiút fémpénz ellenében kértem, hogy a teletankolás után mossa le az ÖSSZES ablakom. Esett, a sáros mocsok minden felületet átlátszatlanná tett. Fizetés után kisétálva láttam, hogy a szélvédő tiszta..a többi ablak mocskos. Amikor elkezdtem sikálni a szerkezettel, jött a fiú, messziről (nem volt másik autós a kúton) hogy lemosta VOLNA..na akkor ott elővettem a jobbik stílusom, s megkérdeztem, hogy mégis, mikor? Nem vendégségbe jöttem..Haladnék.

Diszkusszáltam (milyen szép szavakat tanulok) Gergővel, azt mondta, nem én vagyok a hisztisebb mostanában, Ő is sok ilyenbe fut.

A mai nap extra híre, nettó kétezerhatszázötvenötről lealkudtam bruttó kétezerre..Nem nagy kedvezmény, de elégedetten dőltem hátra. Jahh, s a kedvenc Sepang :D

Megoldókulcs a lábtörlő alatt. :P Aki kér, annak adatik.

..de fejlődöm.

Még a végén felnövök.

..mindkettőt mondták már rám.

Sőt, összefoglalva gentlejam...

Ma azonban újra tudom cáfolni, hogy régivágású lennék.

Konzervet bontottam. S megint van rajtam egy új (ujj) vágás.

Nincs is ennyi ujjam....

...

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen tartalmú levelet kapok.

Sosem gondoltam volna, hogy aki ébren idegesít, az álmomban is ennyire fog.

Sosem gondoltam volna, hogy nem fog jólesni a mai meleg.

Sosem gondoltam volna, hogy fanyalogva eszem a fagyit.

Sosem gondoltam volna, hogy egy naaaagy rendezvényre gondolkodás nélkül és örömmel mondok igent.

Sosem gondoltam volna, ennyire türelmetlen tudok néha lenni.

Sosem gondoltam volna, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat fogom elkövetni.

...arról nem is beszélve, hogy holnap már megint hetedike lesz. A sokadik hetedike.

..vagyok.

Mint mindenki. Legalábbis, aki be- vagy felismeri ezt.

Hétről-hétre fogynak az ismerőseim a közösségi oldalon. Nem algoritmus, hanem a naptár segítségével szelektálok.

A legfontosabb dolgot..a szabadságot kapják tőlem..Bár néha kacérkodom a delete_all - on is.

..vadászni a mondás szerint valószínűleg annyira hatástalan, mint légpuskával műanyag flakonok kupakjára.

Az álomfejtők szerint észrevehetetlen veszélyt jelez. Sajnos ezzel nem lettem okosabb.

Több ponton, helyen használtam álmomban, több célpontot is kiválasztottam, mire a műanyag flakon kupakjára koncentráltam volna...Majd hirtelen váltással a megyei kórház lépcsőházában voltam..két emelet között..mivel üveges a kialakítása, mindkét szintre belátást enged..

Majd egy jazzklubbal zárult az éjszakai utazásom..ahol a tömegben elrejtőzve vettem menekülőre..Bár nem harcos menekülés volt..hanem inkább rajongók ellen. A liftbe kerülve egy ragyás arcú biztonsági őr a tömeget visszatartva biztosított a biztonságomról..Majd nagy zökkenéssel elindultunk..lefelé.

A lefelé elég egyszerű meghatározás..bár volt olyan része az útnak, ahol nagyjából 70 fokban megdőlt a fülke..mielőtt visszaállt a függőleges irányba. Biztos kanyart építettek a munkások a liftaknába.. :)

Viszont legalább eleget aludtam. Így kevesebb időm marad gondolkodni :)

Hetek óta érzem, hogy kicsi rám a kabátom. 

..amit megeszel..tehát én ma korpa közé keveredtem. Na nem haj, búza.

Ezek szerint vigyáznom kell a disznóktól..Valljuk be, kicsi az esélye, hogy a nappali-háló-konyha-fürdő útvonalán szembejönne egy. Bár ha ez megtörténne nem tudom melyikünk lenne meglepettebb.

Másrészt..meg azt kell ennem, amit megfőztem. Így (ismét) egy fergeteges szombat este vár rám. Érdekes, mert egyébként jellemzően antiszociális vagyok és (be)zárkózott, s teljesen boldog vagyok ettől a helyzettől, ma viszont annyira feszít, hogy majd bele kattanok. Nem jó ez így. Persze, tudom, változtassak rajta. 

Jahh, a tegnapi napom vizualizálva:

..boldog-boldog-boldog névnapot a Zoéknak :)

..sokat foglalkoztat. Már jó sok éve.

Van, amikor a sajátom, van, amikor a környezetemben lévők halálán merengek. A már elhaltakén..s a még élőkén is.

Sok éve..lassan már 20..viszonylag fiatalon rá kellett arra döbbennem, hogy az életnek és a halálnak nincsenek szabályai.

Túl egyszerű lenne az élet, ha az öregek meghalnának, a fiatalok meg boldogan élnének, amíg meg nem öregszenek.

Sajnos néha a fiatalok halnak meg, legyenek akár 1 naposak, 5 vagy 8 évesek.

Gyerekkoromban nem volt választásom.. a vasárnap délelőttök a templomról szóltak. Mennem kellett, ha bele is haltam minden egyes

alkalommal, amikor a vasárnap délelőtti rajzfilmfolyamot kellett otthagynom, s a hideg templomban kellett a begyakorolt viselkedésformát másolnom

a többiektől. Nem ragadott meg a hangulata, habár vallásosnak tartom magam. Gyerekként sokszor bambultam a szobrokat, képeket, embereket.

A légy türelmes, majd a halál után jó lesz Neked álláspont már akkor sem volt szimpatikus. Akkor sokkal türelmetlenebb voltam, mint most.

Aztán ahogy elkezdtek gondolataim támadni, rájöttem, az egész vallás egy póráz. Amivel a felső 10% mindig is csillapította a maradékot, akik jellemzően rosszabb körülmények

között éltek s kiszolgálták a papokból, nemesekből álló elitet. A halál utáni felemelkedés lehetőségével lehet csillapítani a háborgókat. Persze csak egy darabig.

Mindig volt egy pont, ahol elpattant a tömeg türelme, s elsodorta a rendet, rendszert.

Tizenévesen már sok ember halálát tapasztaltam meg testközelből. Hülye kifejezés, de szerencsére közel sodort az élet ilyen helyzetkhez.

Hamar felismertem, hogy nincs időm. Nincs mire várnom. Lehet tervezni, mi lesz holnap, karácsonykor, jövőre, de..az élet sokszor keresztbehúzza a számításokat.

Nem akarom, hogy amikor pereg a film az utolsó másodpercekben, tele legyen a to do listám ki nem pipált soraival.

Szerencsésnek érzem magam, mert meg tudom tenni, hogy megéljem a vágyaim, ábrándjaim. Néha vacillálok, mérlegelek, de..rá kell jönnöm,

ha valami ma örömet okoz, s meg tudom tenni, örüljek neki ma. Ha holnapi húzom..Lehet, csak vágyálom marad..S az örökkévalóságban is erről álmodhatok majd.

Vannak olyan napok, amikor az ember leül egy darab fára, orrában az alacsony oktánszámú benzin gőzének és fűrészpor illatával..Sajgó karokkal, az arcán s hátán csorgó verejtékcseppekkel..

A dobogó-dörömbölő szív érzésével a torkában..a szélbe és napsütésbe fordított arccal..félig csukott szemmel..s amikor újra kinyitom a szemem…egy nagyobb fuvallat szinte egészben

szakította le a szilvafa virágainak szinte össze szirmát..S egyben..mint egy pillangóraj közeledett felém..vett körbe…egy pillanatra.

Ezek azok a pillanatok..amelyekért…érdemes élni.