..azt hiszi felejthet.

Azt hiszi, hogy eltemetheti magában a rossz tapasztalatokat, fájdalmat, csalódást, dühöt.

Aztán jön egy szó, egy benyomás, egy illat, egy hang, s minden újra a felszínre kerül...1, 5, 7, 20 év távlatából.

Érdekes, a legtöbb klasszikus amerikai sorozat hatásvadász..egy klisére épít, de vannak nagy dobások.

Ahogy anno a Twin peaks volt, amin gyermekkorunkban rettegtünk, vagy az X-akták. Később a LOST indult így, amit kicsit túltekertek, majd a Flashforward, ami egy hatalmas ötlet meg nem valósítása volt.

Ma futottam bele a Resurrection című sorozat felvezető részébe. Kis költségvetés, nem nagy látvány, ismerős arcok, s egy elég érdekes belépő.

Nem lehetek fáradt, volt egy kétnapos miniszabim, már sok hete kivettem, pici önismereti tréning volt. 

Mégis végigborzongtam ezt a 43 percet. Hatásvadászok, de működik.

..életed hátralévő része...mondják az okos magazinokban. Első hallásra bullshitnek tűnik, persze másodikra is.

Persze az ember alapvetően kíváncsi természet..rengeteg kalkulátor van a neten.

Beütöttem a születésem időpontját és a mai napot, s meglepő számok jöttek ki. 

A 333 333 óra sem rossz szám..de..a 20 000 000 perc...vagy az 1 200 000 000 másodperc..megdöbbentő.

Szóval..lehet..mégis ma kezdődik a hátralévő része az életemnek? :)

Tegnap, amíg készülődtem, szedtem elő a hálózsákot, raktam össze a tisztálkodószereket, alvós pólót, telefontöltőt, betöltöttem a Parkoló című filmet, év elején..vagy tavaly futott a mozikban.
Magyar film, nem a klasszikus Csányi Sándor-Hujber Ferenc-Tompos Kátya vonalon építkezik.
Háttérzajnak szántam, hogy picit elterelje a gondolataim, s legyen valami zaj.
Ahogy elkezdett peregni, építkezni a film, leragadtam előtte.
Persze, nem időpontra mentem, illetve jöttek értem, meg egy ottalvós kertipartira nem nagy kaland összedobni pár dolgot,
de most a szokásos kötelességtudatom háttérbe szorult.
A film cselekménye igen egyszerű. Van egy parkolóhely, ahová a Szervét Tibor által alakított topmenedzser szeretne beállni, de a parkoló üzemeltetője az útjában áll.
Szép szóval, pénzzel, jogi segítséggel, kémkedéssel, lelki terrorral próbál bejutni a fedett parkolóhelyre, azonban a másik fél egyre inkább betámaszt.
A küzdelem elfajul, s a szappanbuboréknyi biztonságú idill egy pillanat alatt robban szép milliónyi csillámló darabra.
Az ember pedig..a lassan csorgó események bűvöletében..minden szereplőben magára ismer. Járt már mindegyikük cipőjében. Voltak (vannak) célok, amelyek előtt akadályok tornyosulnak, de a belső kényszer hajt a megoldás felé, újabb és újabb utakon.
Vannak esetek, amikor az emberre rá akarnak, vagy rákényszerítenek helyzeteket, amelyekkel szemben betámaszt, bár ahogy öregszem, megtanultam, néha el kell hajolni, el kell engedni. Nem válik vesztessé valaki, ha nem harcolja meg az össze harcát.
Mert egy ideje már nem az a cél, hogy minden helyzetben ott állhassak a másik fölött, aki a porba hullva vesztesként néz fel rám. Ezek az emberek a legtöbbször érdektelenek. Miért tölteném velük, a velük való harccal az értékes időmet?
Sokkal inkább koncentrálok a számomra fontos emberekre. A velük töltött minőségi időre.

..a Birdman nevet. Középső nevemnek. Vagy főnévnek :D

Remélem mindenki látta már..ha nem, sipirc megnézni. Amikor megnézed..nem leszel lenyűgözve. Talán nevetsz egy-egy poénon, hihetetlen jó a párhuzam Birdman és Batman között.. :)

Aztán pár nap múlva rájössz, (persze, ha Te is hasonló vagy) mi is a fim igazi mondanivalója. A szárnyakkal, a repüléssel, a szürke nagyvárossal. A körülötted lévő emberek hülyeségeivel, életed kisebb és nagyobb buktatóival.

Ma azt javasolta Kriszta, beszélgessek olyannal, akinek megnyugtat a társasága. Gyorsan végiggondoltam, s rájöttem, mindenki idegesít. Senki nem nyugtat meg. Sem a családom, sem a barátaim, sem bárki, akivel beszédbe elegyedek. Nem, nem az Ő hibájuk, Ők mindig ilyenek voltak. Én változom. 

Visszatérve, Birdman...Tegnap a galambok..Ma Varjúné ment az agyamra. Annyira, hogy az agyam ledobta a láncot és motorfék nélkül pörgött. Megszorult, csutkára húzott gázbovdennel. Egy 10 éves kapcsolat szakadt ma meg. Mondjuk épp ideje volt. Az utóbbi egy, másfél évben gondolkodtam a váltáson. Persze, ahogy már írtam erről itt, ha az ember képtelen dönteni, az élet majd utat mutat. Mutatott is. Kifelé az ajtón. Továbbra is előre nézek.

Holnap..szokásomtól eltérően, szétcsapom magam. Ritkán van ilyen, amikor erre készülök vagy utat engedek a dolgoknak. A kontroll mindig minden helyzetben fékezi az életem. Lehet ez hiányzik. Kidobni üresbe, becsukni a szemem, s élvezni, ahogy gyorsul. Azt a furcsa, felfelé szorító érzést a gyomorban, amikor a kanyarban már nem léphetsz a fékre, s csak várod, hogy vége legyen. 

Lehet, hogy ez hiányzik. Lehet, hogy nem.

..már rég hallottam.

Kérek mindenkit...aki gyenge idegzetű..vagy eddig intelligens, kulturált embernek tartott..Lapozzon.

Átszoktam a reggeli futásra. Basszus, mióta öregszem, (vagy a meleg miatt) nem tudok normálisan, sokáig aludni.

6-fél7-7 körül felébredek. Bután nézek a kanapén, megiszom a reggeli korpás tejeskávém, cipő fel, s nyomás.

Ennek ellenére (vagy emiatt) kihívásokkal küzdök a reggeli indulási idővel kapcsolatban. Rohanok. Nem volt ez másként ma sem. 

Bevágtam magam az autóba, elindultam flikkflakkolva, hogy kijussak az autópályára s felvegyem a szökési sebességet, belenéztem a középső tükörbe és..nem láttam semmit. Csak sötétet :)

Nem tudtam hová tenni a dolgot, parkolóba félre, kipattan..s innen indul a felnőtt rész.

Az eperfa sötétlila gyümölcsét eszik a galambok..Egy fa alatt álltam éjjel..s a k.rva galambok telibefosták ezzel a sötétlila valamivel az egész hátsó ablakomat, konkrétan 2 centi vastagon. De egy pici részen se látszott ki az ablak..mintha vakolókanállal elsimították volna..

Volt egy üveg vizem, rálocsoltam, hogy az éjjel rákeményedett sötétlilás-feketés galambfost fellazítsam, de nem jött le. Rálocsoltam 4 liter ablakmosó folyadékot, nulla változás, jégkaparóval tudtam levakarni, apránként, közben szerencsére a sok folyadékból bőven jutott a nadrágomra, ingemre, szerencsére ezzel a lila pöttyökkel körítve.

Miskolcon aztán a benzinkútnál még vakartam, áztattam, s egy igen hosszú gépi programmal adtam meg a kegyelemdöfést a galambürüléknek.

Passzív agresszív megoldást találtam a felső szomszéd technoőrült fia ellen.

Jahh, s egy nyugdíjas ráúszott arra a dinnyére, amit én akartam megvenni. Jobb volt a lábtempója. Nemes bosszút álltam. Vettem helyette banánt :D

..s habár nem szeretem a meglepetéseket..ennek azért őszintén..gyermeki módon örültem.

Ezért érdemes néha a kabátjaim zsebében turkálni..az egyikben a kezembe akadt egy ezer forintos. Rácsodálkoztam..mert nem szoktam pénzt a zsebemben tartani.

Ezután pakolásztam, s az egyik gluténmentes keksz dobozát fogtam meg, hogy kidobjam, s éreztem, hogy zörög még benne valami. Akadt az alján egy pici keksz :)

A szomszédban szerelik a klímát..mintha az agyamban fúrnának..Persze már elnézést kért tőlem a facebookon.

Na nem a Tibi.

Kb ez a mai nap legnagyobb eseménye.

Leírtam, ami leginkább foglalkoztat. Ami a fejemben jár. S mielőtt egy mentést nyomtam volna..rájöttem..ezt nem írhatom ide. 

Kerítettem ma egy fekete macskát. 800 km. Valamire csak jó lesz.

..egy kis hőséggel. Hűség nélkül.

Azt hittem hűséges típus vagyok. Illetve ez ma sem kérdőjeleződött meg. A másik fél csalt meg.

Épp egy éve voltam először a Salirisben, akkor pünkösd hétfő volt. Krisztával krúzoltunk le, persze ezt a látogatást többször ismételtem, bejött a hely. 

Ma megleptem volna magam/magunk egy csobbanással, persze nem volt rohanás..Mire megérkeztünk, telt ház lett. Elővettem a legmeggyőzőbb formám..és visszapattantam. Tényleg öregszem :D 

Gyors szervezés után sikerült egy privát medencét szerezni..mindössze 5 kilométerre. Előzőleg rosszabb cserének tűnt, főleg anyagilag, de szülinapom van.Mikor máskor kellene? :D 

A környezet magáért beszélt, a konyha remek, a víz langyos, a nap sütött, csend, pár ember lézengett.

Pirult orral, hullafáradtan, de elégedetten jöttünk el. Jahh, s pofátlanul kell és lehet alkudni :D

Ma újra megerősített..ha lehetetlennek tűnik valami..csak gondolkodni kell. Átszervezni. S jobb lesz, mint képzelted. Az a bizonyos nevető szempár pedig..Mindenért kárpótol:) Bodzás szörp nélkül is :)

és Audi.

Kb két hete, amikor Anikó rámcsörgött, hogy kísérjem el a borkóstolóra, épp az M3-ason haladtam hazafelé. Akkor jó ötletnek tűnt. Bár a megbeszélés és a rendezvény időpontja között párszor másként gondoltam.

Szokásomtól eltérően (aki ismer, tudja, mennyire utálom a rendezvényeket. Aki nem ismer..az most már tudja ) nem mondtam le, s tegnap együtt vártuk a taxis bácsit. Aki Taki bácsihoz hasonlóan nyugdíjas taxisként rójja Budapest utcáit. Gondoltam ezt az indulásig. A kis öreg agresszíven nyomult, hatalmasakat fékezett, úgy vette a kanyarokat, hogy kapaszkodtunk. Megrázó élmény volt, 1350Ft-nyi távolságon. Megkönnyebbülve szálltunk ki a kocsiból s álltunk sorba.

Aki nem tudná, kiűztem a szénhidrátot az étkezéseimből, ehhez hozzácsapva a hőséget, egész heti intéznivalókat..a fölényes mosolyom csak álca volt. Ez kiderült a két törpének, akik elénk akartak furakodni a sorban. Egy szót sem szóltam, csak kedvesen rájuk néztem..Anikó röhögött, törpék hátrasoroltak.

12-13 borászat állította ki a borait, s jelentem, mindegyiket sikerült megkóstolni, volt olyan, amit többször is.

Fergeteges figurák voltak..a sajtárus..aki megcsúszott s jó buddhistaként köldöknézett az este nagyobb részében..Apa és kislánya..Akik természetesen csak első pillanatban tűntek családnak :) , a görbeorrú, a tétova hősszerelmes, az ősz mamika, aki borismeretével lenyűgözött minden asztalnál, s ősz fürtjeivel furán mutatott, ahogy megbillent 8 után, a kihajtott akasztós-öltönyös (akiről elmondhatom, hogy egy idegen férfi ruhája alá csúszott az ujjam, mert már nem tudtam nézni, hogy kilóg az akasztója), a vidéki lakodalmas, kigombolt ingben és vidáman, a klasszikus borsodi mintás dolgozni érkezők, a sznob borivók, akik száraz szamorodnit keresnek, még én is tudom, hogy ez mekkora baromság, hisz itt alapértelmezett elvárás a minimum 21 tömegszázaléknyi maradék cukor...És sorolhatnám még.

Természetesen bor mellet a sajttálakat, egyéb rágcsálnivalókat is körbekóstoltuk, muszáj volt a sok édeskés, tömény bor kóstolása után.

Nevetgéltünk, hogy visszakérjük a taxis bácsit, Ő majd segít hazafelé méregteleníteni. :D

Persze baj és akadás nélkül hazaértem, a reggel 7 körül megszólaló telefonomnak csak sokadik próbálkozásra sikerült kirángatnia az álmomból..S kicsit még a tekervényes utakon sem voltam túl éber, amikor a szimpatikus MHX-el kezdődő rendszámú audista barátomnak sikerült elkezdenie egy kamiont kanyarban előzni..Velem szemben. A kamionos és én is a fékre léptünk s próbáltam nem eltrafálni az út széli fényvisszavető oszlopot, de így is csak centikre voltunk egymástól. 

Gratulálok és hosszú életet kívánok!

A nap maradék része már a bohóckodásé volt..hiába na..ma még fiatal vagyok. Holnap ez megváltozik :D