..sokat foglalkoztat. Már jó sok éve.

Van, amikor a sajátom, van, amikor a környezetemben lévők halálán merengek. A már elhaltakén..s a még élőkén is.

Sok éve..lassan már 20..viszonylag fiatalon rá kellett arra döbbennem, hogy az életnek és a halálnak nincsenek szabályai.

Túl egyszerű lenne az élet, ha az öregek meghalnának, a fiatalok meg boldogan élnének, amíg meg nem öregszenek.

Sajnos néha a fiatalok halnak meg, legyenek akár 1 naposak, 5 vagy 8 évesek.

Gyerekkoromban nem volt választásom.. a vasárnap délelőttök a templomról szóltak. Mennem kellett, ha bele is haltam minden egyes

alkalommal, amikor a vasárnap délelőtti rajzfilmfolyamot kellett otthagynom, s a hideg templomban kellett a begyakorolt viselkedésformát másolnom

a többiektől. Nem ragadott meg a hangulata, habár vallásosnak tartom magam. Gyerekként sokszor bambultam a szobrokat, képeket, embereket.

A légy türelmes, majd a halál után jó lesz Neked álláspont már akkor sem volt szimpatikus. Akkor sokkal türelmetlenebb voltam, mint most.

Aztán ahogy elkezdtek gondolataim támadni, rájöttem, az egész vallás egy póráz. Amivel a felső 10% mindig is csillapította a maradékot, akik jellemzően rosszabb körülmények

között éltek s kiszolgálták a papokból, nemesekből álló elitet. A halál utáni felemelkedés lehetőségével lehet csillapítani a háborgókat. Persze csak egy darabig.

Mindig volt egy pont, ahol elpattant a tömeg türelme, s elsodorta a rendet, rendszert.

Tizenévesen már sok ember halálát tapasztaltam meg testközelből. Hülye kifejezés, de szerencsére közel sodort az élet ilyen helyzetkhez.

Hamar felismertem, hogy nincs időm. Nincs mire várnom. Lehet tervezni, mi lesz holnap, karácsonykor, jövőre, de..az élet sokszor keresztbehúzza a számításokat.

Nem akarom, hogy amikor pereg a film az utolsó másodpercekben, tele legyen a to do listám ki nem pipált soraival.

Szerencsésnek érzem magam, mert meg tudom tenni, hogy megéljem a vágyaim, ábrándjaim. Néha vacillálok, mérlegelek, de..rá kell jönnöm,

ha valami ma örömet okoz, s meg tudom tenni, örüljek neki ma. Ha holnapi húzom..Lehet, csak vágyálom marad..S az örökkévalóságban is erről álmodhatok majd.

Vannak olyan napok, amikor az ember leül egy darab fára, orrában az alacsony oktánszámú benzin gőzének és fűrészpor illatával..Sajgó karokkal, az arcán s hátán csorgó verejtékcseppekkel..

A dobogó-dörömbölő szív érzésével a torkában..a szélbe és napsütésbe fordított arccal..félig csukott szemmel..s amikor újra kinyitom a szemem…egy nagyobb fuvallat szinte egészben

szakította le a szilvafa virágainak szinte össze szirmát..S egyben..mint egy pillangóraj közeledett felém..vett körbe…egy pillanatra.

Ezek azok a pillanatok..amelyekért…érdemes élni.