..a nőknek és az időjósoknak.

A nőkkel kapcsolatban..regélhetnék sokat histórikusan..de..nem fogok:)

Az időjárás..mára búskomor, esős időt ígértek. Így nem is erőltettem az ébredést, persze a véres részeknél már nem mertem visszaaludni. Nem tudom, a való életben milyen érzés lehet, de álmomban rossz volt arra riadni, hogy a mellkasomon szétválasztották és széthúzták a véres szöveteim. Tisztára, mint az élveboncolás. Így kimásztam az ágyból, s hasonlóan sokkoló, de kevésbé véres dolgokat néztem. A Madagaszkár pingvinjei is halálos, de kezelhetőbb :)

Mivel a rossz idő a napsütés miatt elmaradt, gyorsan felkaptam a cipőm, s letoltam a mai 3,43 kilométerem. A héten kicsit túlerőltettem, hét napból hat alkalommal megvolt, az egyik nap igazából másfélszer. Mire nem jó a feszültség és az ideg :) Már csak azt kellene kitalálni, a sajgó bokám mivel borogassam :)

Kellene keresni egy olyan helyszínt, ahol nem keresztezik sem utak sem emberek a kilométereim. Amikor el tudnék picit mélyedni magamban, mindig van egy keresztút. Vagy fizikai vagy lelki értelemben. Sokan bunkónak, felületesnek, keménynek tartanak, van, akinek igaza is van. Vele valóban az voltam. Aki ettől picit közelebbről ismer, tudja, aki fontos, nem kérhet olyat, amit esetleg erőn felül is ne tennék meg.

Az elmúlás, öregedés, halál mindig is foglalkoztatott. Nem szeretek sem a körülöttem lévők sem a saját öregedésemre koncentrálnom. Az emberekkel kapcsolatban pedig..valóban..vagy kitárom a szívem..s szenvedek, vagy megkeményítem, legyen kő..amitől nem leszek boldog..de..kizárom a boldogtalanság lehetőségét is.

Láttam ma mindkét végét a dolgoknak..s látszik, mennyire instabil vagyok. Látszik is, érzem is. Volt valamelyik nap egy..nevezzük beszélgetésnek, bár egyirányú volt a kommunikáció. Nem beszéltünk róla azóta, hallgatólagosan túlléptünk rajta.

Igazából nem értettem a probléma gyökerét. Leszoktam a facebookról, legyalultam a telefonjaimról. Feleslegesnek tartom. Kivéve, ha alkohol kerül a szervezetembe, akkor kiváló megosztási felület. Mindkét számom publikus, persze a céges napközben aktívabban. Persze, sosem beszéltünk erről, mert nem szoktunk telefonon beszélni. Email. Az a default kommunikációs csatorna. Sosem voltam túl toleráns az emberekkel, de az elmúlt fél-1 évben kifejezetten idegesítenek. Bárki, bárhol, bármikor. Nem véletlen, mennyire szellős a telefonkönyvem, fogynak a facebookos ismerőseim. 

Mindegy is. Nem a lelki nyomorom a téma.. :)

Illetve, mindig az :D 

Rendet raktam. Egyelőre a szekrényben. Aztán majd a fejemben is fogok. S jajj lesz mindenkinek. 

..és ha már nem hiszek...a héten hallgattam..s még mindig magamra ismertem.

https://www.youtube.com/watch?v=Wo9bF1DBUZY