..a jégkorszak. A fagyasztómban. Egy ideje már nézegettem, hogy lassan leolvasztás következik..De a héten, rám oly jellemzően, huszárvágással megoldottam a dolgot. A héten bedobtam valamit a fagyasztóba, nem zártam vissza rendesen s mára komplett Jégkorszak 2 fogadott az ajtó mögött, kardfogú tigrissel, mammuttal, bután néző lajhárként saját magammal ebben az igen egyszerű diorámában.

Rájöttem, hogy szexista vagyok. A konyhai munkát a nőknek találták ki. Nem élvezem, ha tócsában kell térdelnem. Bár szerintem én is legalább annyira vártam, hogy vége legyen.

Ma (holnap) újra nekifutok, hogy sötétbe borítsam az életem..legalábbis egy részét. Ha jól számolom..a hetedik próbálkozás lesz..a hetedik út. Néha elgondolkodom..Miért vagyok ennyire makacs??  Más már hagyta volna a francba az egészet. A hetedik. A hetes szám mindig fontos volt. Főleg ugye az első nyári hónapban:)

Jut eszembe..szembejött a Hetedik című film előzetese is napközben..Remek film. Ha belefutok..tuti megnézem.

Fárasztó volt ez a két nap. Konkrétan kizsigerelt a program. Érzem, hogy hamarosan jön a negyedik X..megvisel egy kis strand meg festékvásárlás. Bár lehet, csak a front miatt érzem magam zsibbadtak. Vagy a Famous grouse.

Jön két nap lazulás. Ezt üzeni a leendő Fekete Kéz. Mert ismerem magam :)

Kérdés, kérdés, elmélkedés, visszatöröl.

..víz...ahogy ma ez az örökbecsű mondat is sugallta a medence partján :)

A melegrekord napja megint kialvatlanul indult, s nagyjából azzal végződik, hogy suszter maradj a kaptafánál.Ha valami egyszerűek látszik, még nem biztos, hogy az is. 

Reggel az Aldi parkolóban rágcsálva a reggeli jughurtos italom tetejét, amikor az araszoló autók szétrebbentek, mert egy szirénázó rendőrautó rohant valahová..Mint kiderült, Ők is reggeliért jöttek.

A bejáratnál lekapcsolták a szirénát, picit üldögéltek még a szolgálati Mercedesben, aztán komótosan, mert a testsúlyuk és testfelépítésük nem engedte a hirtelen mozdulatokat, besétáltak a boltba, majd élelmiszerrel megpakolva jöttek ki. Bár lehet, csak egy bolti lopás volt s lefoglalták a tárgyi bizonyítékokat.

Azon töprengtem, még mindig rágcsálva, vajon én élnék-e vagy visszaélnék-e a sziréna nyújtotta előnyökkel egy ilyen araszoló sorban. S mivel ma nem rohantam sehová, elkönyvelte, hogy én tuti nem tennék ilyet :)

Ma szabadságoltam magam, s megvolt az első közösségi csobbanás..Hisz idén ültem már társaságban meleg vízben..Bár máshol s más körülmények között..

A 27-28 fokos napsütéses idő tök jó volt arra, hogy beszerezzem az idei első kültéri pirulásom:)

Valamint arra, hogy beltérben is legyen okom pirulni. Meg kell állapítanom, öregszem. A nagyon meleg víz után az ember elég öregesen csinál bármit is..Persze a spontán hülyeségekre nem csak hogy rávehető vagyok, én magam vagyok a felbujtó :)

Élveztem, hogy nem volt tömeg.. :) A pirulás..Meg elmúlik. 

..és az alma, ami hol messzebb, hol közelebb esik.

A szenvedélybetegségek öröklődnek. Persze, nem genetikusan..Hanem tanultan. Vagy egyszerűen csak..mert adja magát. Ha a szülő dohányos, elérhető közelségben van a cigaretta és az öngyújtó. Ha iszik, mindig van otthon alkohol. Ha drogos, szerencsejátékos, megrögzött házasságszédelgő, akkor is ezt a mintát veszi le/fel a gyerek.

Vagy nem. Apám mindig dohányzott, én sosem. Mindig nézte a focit, én sosem. Sosem volt otthon. Én szinte mindig. Nem volt önálló, én egyedül jártam az utam. Sosem volt fontos számára a háztartás, házimunka, én figyelek ezekre.

Persze az alkohol, a nem működő kapcsolatok, a feszültség, az indulatkezeléssel nekem is voltak időszakos problémáim. Hosszabb-rövidebb ideig küzdöttem mindegyikkel, vagy csak belemerültem és nem gondoltam abba bele, miben is élek. Aztán a tagadás, a köd eloszlott, s jött a belülről feszítő érzés, hogy nem érzem magam jól. Jött a klasszikus mit keresek én itt ebben a helyzetben? kérdés. S annyira már ismerem magam, ha ez a kérdés összeállt a fejemben..pár napon belül jelentős változás állt be az életemben. 

Az apám azon az úton járt, amin az Ő apja. Hasonlítanak is egymásra, illetve..csak hasonlítottak. Fizikai és belső tulajdonságaikban is. Mondhatni, nem esett az az alma túl messze. S milyen az élet..vagy a sors, ami fintorog..április 14-én, apám névnapján volt az Ő apjának a temetése. 

Valahogy a sors jelzése nem volt elég..hogy eltávolodjon a fától..Tovább éli az életét..Ahogy eddig is. Valameddig.

Sokáig éltem ennek a fának az árnyékában. Kerestem az utam. Persze az árnyékok követik az embert. S ha épp nem a régi, mindig vannak újabb és újabb árnyékok. 

Persze..az erős napsütéstől meg csak kivörösödne a bőröm.

..olyan, mint egy tüske a bőr alatt.

Amikor sérelem ér, attól függően, milyen érzékeny területre talál, hirtelen, éles fájdalommal jár. Van, hogy észre sem veszed, máskor egy pár csepp véred is kicsordul, legrosszabb esetben minden pillanatban, minden lélegzetvételnél fáj, napokig nem tudsz jól aludni, mielőtt elalszol, s ébredés után is az első pillanatban érzed. Nem tudsz tőle megszabadulni.

Pár nap elteltével, szerencsés esetben kilökődik..Beheged a friss seb, marad egy pici pötty a bőröd folytonosságában, amire időszakonként rácsodálkozol..s eszedbe juthat az a sérülés..vagy töprengve forgatod az ujjad..van egy távoli emléked arról, mi történt, néha azonban a múlt sejtelmes ködébe vész az egész.

Ha nem vagy szerencsés, Benned marad. Vékonyabban vagy vastagabban benövik a szöveteid, s idegen testként időről időre gyulladásos folyamatot indít el Benned, ami napokig, hetekig kellemetlen érzést vált ki Belőled, türelmetlen leszel tőle, ingerült magaddal és a környezeteddel, a pici tüske mélyen a tested részeddé válik és a legrosszabb formád hozza ki Belőled.

Évről évre egyre mélyebbre fúrja magát, lehetetlenné téve, hogy kivágd, megszabadulj tőle.

Míg meg nem mérgezi a gondolataid. Hogy amikor csak eszedbe jut, a sűrű, forró genny törjön fel Belőled..

Kiolthatatlanul.

..emailben.

Nem csodálkozom, hogy az erre tartott emailcímem folyamatosan tele van szemetelve, hanem azon, hogy ez nem klasszikus spam.

Az összes (velem együtt 8) címzett látható. Tehát olyan, mintha egy ismerős hívna, azonban ez kizárt.

Bár ma tuti nem megyek jógára. Sőt, elzárva tartom magam a külvilágtól. Ez leginkább a külvilág érdekében :)

Ha nem alszom ki magam, antiszociálisabb vagyok, mint alapértelmezetten.

Hazafelé tekergettem a kormányt, amikor két, egymástól 60 méterre lévő zebra között kilép elém egy fiatal srác. Taposom a féket, néz felém bután, s közben értetlenkedve emelem a karom, hogy Ő ezzel vajon mit akart elérni. Hová siet, a szemben lévő Spar zárva van. Erre a diszkrét megnyilvánulásomra eltorzult az arca és nyálát nagy ívben fröcsögtetve magyarázott valamit. Igen erős késztetést éreztem, hogy kiszálljak, s meginterjúvoljam, hogy mit képzel. Persze 20 év és 40 kiló előnyöm volt vele szemben, így kilátástalan helyzetbe kerül, bármi utat is akar találni a megoldásra. Rádöbbentem, hagyok ma másokat kibontakozni.

Pedig a rómain egy hekk a napsütésben..mozgatja a fantáziám:) Tegnap csak másfél hamburgert sikerült ennem egész nap. Ami nem hangzik soknak, bár kb 70 dekányi szárazanyagtartalomról beszélünk :)

Hm..amikor már mostam ki a füstöt a hajamból, azon töprengtem, így, hogy elhárultak az akadályok..Csak meg kellene néznem azt a hegyet..túl a horizonton.

Jahh, s még van gyümölcslevem. Bár csak mutatóba.

..persze, közük van a húsvéthoz.

Bár vannak tradícióim..amiket gyermekkorom vagy fiatalkorom óta tartok. Nevezhetjük őket szokásoknak.

Reggelente rosszul kelek. Azt megelőzően rosszul alszom. Nagy intenzitással tudom magam dolgokba belevetni, de mivel igen rossz a monotonitástűrésem, vannak, amik elmaradnak.

Vannak dolgaim, amelyekhez ragaszkodom, körömszakadtáig.

Persze ha megbántanak, nehezen engedek fel. Módszeresen üldözöm el azt, aki habár bocsánatot kért, lerázom.

Ezeket..inkább rossz szokásoknak nevezhetjük, ha jobban belegondolok.

Tradíció volt régen, húsvétkor, a locsolkodás. Amit rettentően utáltam. Évről évre körbejárni kötelezően embereket, ahol nem éreztem magam jól, a járulékos részekről nem is beszélve.

Szerencsére ezek a szokások kikoptak. Persze, léptek a helyére mások.

..többször jutnak eszembe, mint kellene.

Mégis, így reggel az ágyban, felkelés előtt heverészve megerősítettek a szokásaimban.

Sokan járunk hasonló cipőben, de utálom a dugót. Amikor embertömeg hömpölyög az úton, egymásba érő lökhárítókkal. (Fél gondolat kitérő..Lökhárítónak hívjuk őket, pedig szinte már csak fényezett karosszériaelemek vannak. Pedig azok a randa, fekete lökhárítók milyen jól teljesítettek, ha az ember valamit akár egy centivel is elmért.)

Ha olyan időszakban, irányba kell mennem, ahol vagy amerre sokan haladnak egy időszakban, hajlamos vagyok vagy az időpontot vagy az útirányt néha extrémen elmozdítani az optimálistól.

Sokszor utaztam már korai, késői vagy akkora kerülőúton, amin már én magam is elgondolkodtam, vajon megéri-e ez nekem. S most nem a napi ingázásra gondolok az M0-án, pedig az sem egy rövid kör.

Tegnap viszonylag korán elindultam, most már azt mondom szerencsére, hisz az M1, M3, M7-en is útzár, terelés, óriási dugók épültek fel a semmiből.

Persze, ilyenkor egyszerre indul el a tömeg (gondoljunk egy meleg nyári szombat reggelre a Balaton felé), s mindig vannak figyelmetlenek, sietősek, gyakorlatlanok, akik egy rossz mozdulattal erek életét lassítják le a nullára. 

A tötymörgés, baleset kikerülése után pedig elindul a rohanás, mindenki próbálja behozni az elvesztett időt..

Így én azt választom, hogy azt az időt kerülőúton veszítem el, nem a dugóban nézve ki bután a fejemből.

Úgy tűnik a kerülőút a hosszú élet titka. Ha az idegrendszerünket vesszük alapul :)

..képekben..a szavak elfogytak...