..a Birdman nevet. Középső nevemnek. Vagy főnévnek :D

Remélem mindenki látta már..ha nem, sipirc megnézni. Amikor megnézed..nem leszel lenyűgözve. Talán nevetsz egy-egy poénon, hihetetlen jó a párhuzam Birdman és Batman között.. :)

Aztán pár nap múlva rájössz, (persze, ha Te is hasonló vagy) mi is a fim igazi mondanivalója. A szárnyakkal, a repüléssel, a szürke nagyvárossal. A körülötted lévő emberek hülyeségeivel, életed kisebb és nagyobb buktatóival.

Ma azt javasolta Kriszta, beszélgessek olyannal, akinek megnyugtat a társasága. Gyorsan végiggondoltam, s rájöttem, mindenki idegesít. Senki nem nyugtat meg. Sem a családom, sem a barátaim, sem bárki, akivel beszédbe elegyedek. Nem, nem az Ő hibájuk, Ők mindig ilyenek voltak. Én változom. 

Visszatérve, Birdman...Tegnap a galambok..Ma Varjúné ment az agyamra. Annyira, hogy az agyam ledobta a láncot és motorfék nélkül pörgött. Megszorult, csutkára húzott gázbovdennel. Egy 10 éves kapcsolat szakadt ma meg. Mondjuk épp ideje volt. Az utóbbi egy, másfél évben gondolkodtam a váltáson. Persze, ahogy már írtam erről itt, ha az ember képtelen dönteni, az élet majd utat mutat. Mutatott is. Kifelé az ajtón. Továbbra is előre nézek.

Holnap..szokásomtól eltérően, szétcsapom magam. Ritkán van ilyen, amikor erre készülök vagy utat engedek a dolgoknak. A kontroll mindig minden helyzetben fékezi az életem. Lehet ez hiányzik. Kidobni üresbe, becsukni a szemem, s élvezni, ahogy gyorsul. Azt a furcsa, felfelé szorító érzést a gyomorban, amikor a kanyarban már nem léphetsz a fékre, s csak várod, hogy vége legyen. 

Lehet, hogy ez hiányzik. Lehet, hogy nem.