..Berci megrázta Holle anyó párnáit.

Amikor jön a dupla csík, az ember megriad. Valahol belül megrémül, mi lesz a megszokott folyamatokkal, a meglévő életével..ami..azért valljuk be, hatalmasat fordult az elmúlt pár évben.

Aztán..eljátszik a gondolattal, leülve, átgondolva, átbeszélve meglátja azokat a pontokat, amikre első riadalmába nem is gondolt. Tervez, agyal, ismerkedik, barátkozik a helyzettel, gondolatokkal.

Amikor már várja, számolgat..gyomronvágják. Optimista, tervez, de belül elkezdi valami rágni..amitől nem tud megszabadulni. Várja az időpontot, újabb mélyütés. Kapkodás, rohanás..egyre erősebb az érzés, ez már nem rajtam múlik. Itt már nincs tennivaló, le kell kísérni a folyamatot, a legkisebb fizikai és lelki megpróbáltatással, szembenézve a félelmeiddel, önmagaddal. 

Erősnek látszani és támaszt nyújtani. 

Aztán csak bámulni kifelé az ablakon a kórházi ágy szélén..s megpillantani az első hópelyheket...egyre erősödő havazást, és átvillan az agyadon, hogy felért.