..amikor annak nehéz időszaka van..jó szamaritánushoz méltó
cselekedet..persze, ha te magad is egyedül vagy, s beszélgetnél vele a kanapén, fejtegetnétek a világegyetem, a múlt az életetek vagy a munka rejtelmeit..vagy sóvárogsz az után, hogy hallgasd, ahogy a másik szuszog..Már korántsem olyan önzetlen.
Aztán az ember elmereng a saját gyengeségén, hogy megtette a felajánlást, valahol vágyott is erre a programra a napi rohanáson, stresszen túl..s mégsem éltek vele.
Ma megkaptam, hogy nem lehet az évek alatt felgyülemlett rossz tapasztalatokat rávetíteni valakire, ha az hibás döntést hoz. Vagy olyan döntést, ami számomra kevésbé szimpatikus.
De nem-e ez a tanulás folyamata? Ahogy különböző vagy hasonló benyomások érnek bennünket, s ezeknek a benyomásoknak és ezen benyomásokra adott reakciók,
válaszok összességéből összeáll valami..amit tapasztalatnak hívunk?
S ha valamit megtapasztalsz, s számodra már ismerős feedback érkezik..eldöntheted, hisz MIÉNK a szabad akarat,
hogy a már megismert, járt úton jársz, s várod ugyanazt az eredményt, vagy mást próbálsz, s reménykedsz más
végeredményben.
Hisz az életünk egy tanulási folyamat. Az enyém mindenképpen.
Bár egy-egy hosszabb, nehezebb nap végén azt érzem, sok sok utat tapostam már, bokámig ér az út pora, s
nem biztos, hogy holnap is lesz erőm arra, hogy újra nekiinduljak, s a már ismert utakat tapossam újra és újra, vagy egyéb alternatív utakat keressek, s keressem azt az eredményt, amit magammal
szemben is elfogadok, elvárok.
Szerencsére ezek csak átmeneti gondolatok..Reggel, ha azt látom, hogy süt a nap, esett a hó, a kedvenc zeném
szól a rádióban, egy olyan ember hív, akivel szívesen beszélem meg a dolgaim, vagy csak Z fényképére pillantok..felhúzom a cipőm, s zsebre vágom a kulcsom.
S bízom benne, hogy ha fáradtan, porosan is érek este újra haza, minden itt vár..ahogy hagytam.
