..nagyban befolyásolják az életem. Ez természetes.

Az, hogy ezek a döntések más vagy mások életére is hatással vannak..talán ezt hívják felelősségnek.

Egy nap rengeteg döntést kell hoznunk..van, amire fel sem figyelünk. Döntés az, hogy felemeljük járás közben a lábunkat, kinyújtjuk a kezünket a kilincshez, indexelünk kanyarodáskor.

Ezek a döntések már nem igényelnek tudatos döntési folyamatot, rutinból történnek.

Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor egyéb döntéseinket is rutinból hozzuk. Akkor is, amikor mások életét is megváltoztatjuk vele.

Honnan indul vagy meddig tart a felelősség? Mennyire lehetünk önzőek? Mennyire mutogathatunk a másikra? Mennyire lehet valaki felelősségét keresni a mi döntéseink mögött? 

..s ez egy érdekes utazás volt.

Egy felhőkarcoló liftjében kezdődött, valahol dél-kelet Ázsiában jártam.

A 130-ik emelet gombját nyomtam, többen álltunk a hófehér, világos liftben, ami nem akart elindulni.

Tízen álltunk benn, s ennyi is szerepelt a szállítható személyek számánál.

Valószínűleg a súlyhatárt léptük át, kértem az ajtónál állót, lépjen ki a liftből, sokadik próbálkozásra meg is értette.

Ezt követően hamar felértem a legmagasabb szintre, ahol a várakozásaimmal ellentétben nem volt kilátó. 

Egyáltalán nem voltak ablakok. Sem olyan felület, ahol ki lehetett volna látni. Eldugott zugok, útvesztő, szobák..Sehol egy ablak.

A következő vágásnál a pagoda-szerű toronyház lábánál folyó partján álltam, amely rozsdabarna volt, rozsdás, oldalra borult hajóval a partján, a lemenő nap fénye mégis úgy színezte, hogy aranybarnán-sárgán tündökölt az egész.

Innen, kívülről akartam fényképezni a felhőkarcolót..azonban az alacsonyan szálló felhő/köd teljesen beburkolta...

Nem, nem kell agykurkászhoz fordulnom, hogy tudjam ez mit jelent. Mégis furcsa volt ez az egyértelmű üzenet.

S ez a kép is. Ma láttam egy cikkben. S ezt láttam éjjel. Furcsa.

Az ember folyamatosan kerget valamit.

Amit ideálisnak lát vagy ideálisnak tart.

Időről időre belefárad a kergetőzésbe.

Olyan ez, mint amikor a kutya a saját farkát kergeti.

Látja, el is csípheti egy-egy pillanatra..vagy lehet az az illúziója, hogy ezt megteheti.

Aztán újra kicsúszik..s megy a kergetőzés.

Körbe-körbe.

..csokit venni-vinni. Munkadíj gyanánt.

De (s igen, most jön a magyarázkodós rész) olyan szintű zöldhullámot kaptam a városban, másrészt a reggeli havi matricám mellé (miért nem lehet, persze lehet, csak nem érdemes, éves matricát venni???) vásárolt igen remek ízű zero kólából már elég sokat ittam, hogy igyekezzek odaérni.

Persze ott helyben megbeszéltük a pisilés jelen idejű ragozását is:)

Így mi maradt ki? A Merci. Pedig milyen jól elterveztem.

Na mindegy, majd pótolom. Így jó munkát, végeredményt kaptam. Olcsón. Mondjuk másodszorra lett olyan, amilyennek akartam.

Jobb későn, mint soha :) S jobb másodszorra, mint sohasem. S egyéb közhelyek :)

Tizenévvel ezelőtt volt egy rossz vicc, ami mára valósággá vált..

Eladó az internet teljes másolata 5689 db dvd-n (vagy 2 db dvd-n pornó nélkül)

Ha valaki már megvette, kérem másolja át nekem is:)

Viccet félretéve tinédzserkoromban igen nagy közösségi életet éltünk hang- és videókazetta másolása közben.
Cserélgettük, volt, aki üzletet épített erre. Amikor kíváncsiak voltunk, milyen az idő, kinéztünk az ablakon, nem az időképet nyitottuk meg.
Moziba vagy egymáshoz jártunk fel filmet nézni, nem egyedül, letöltve néztük meg.
Érdekes visszagondolni, hisz akkor ez nem vált ennyire nyilvánvalóvá, hogy volt egy komoly hierarchia, kihez, mikor jutnak el az új filmek/zenék. 

S ha már viccel kezdtem..:)

A jelen helyzetre szintén igaz:

Addig nevettünk a főnök reggeli viccén, amíg rá nem döbbentünk, hogy az a napi terv.. :P

..korán kelni.

Így belegondolva..kevés dolog van, amiről így ki tudom jelenteni, ennyire kerek-perec, hogy nem szeretem.

Ebbe a kategóriába kevés dolog tartozik még bele.

Nem jó érzés sötétben kelni s elindulni.

Mindig eszembe jutnak azok az évek, amikor 4 után kellett kelnem, még 5 előtt elindulni s 6 előtt beérni munkába.

Utáltam a sötétet, a havat, a hideget, a szelet, az embereket, mindenki morcos volt. Vagy csak én:)

Aztán volt az a korszak, amikor már autóval..de..a hajnali, hideg indulásokat, a jégvakarást, hólapátolást..Az óvatos araszolást a kanyargós utakon..ami miatt a fűtés is lassan, nagyon lassan indult el..S amikor a fűtés erőre kapott a beáramló meleg levegő bágyasztott...Rögtön álmos lettem:)

Voltak persze a nyaralás hajnali indulások..Amikor lehet, nem is volt hideg, csak az álomból fáradtan kizökkenve az ágymeleg volt, ami borzongással töltött el. De a nyári korai indulásokban benne volt a napfelkelte..a meleg, nyár, öröm ígérete.

Ma, a Walking Dead ötödik évfolyamának tiszteletére estére én magam is bezombultam..:) A korai kelés egyik mellékhatása, hogy ilyenkorra már kóborlóvá válok:) Kerülöm az éles tárgyakat a fejem környékén:)

Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Ha jól emlékszem, volt egy ezeréves (és annak is kinéző) gáztűzhely, amit csak a legritkábban használtak.

A főzéshez, melegítéshez ott volt a klasszikus kályha, amelyen bármit elkészített..sok esetben edény nélkül is..magán a tűzhely vaslapján készült a pirítós, krumplilángos..s ki tudja mi még.

A tűzhely szó mára már teljesen elveszítette ezt a fajta jelentését.

Nem érzem magam öregnek, az életem elmúlt 37 évében mégis ezt a fajta konyhatechnológiát kiváltotta a gáztűzhely, ahol igazi tűz már nem is, csak egy láng segített elkészíteni az ebédünket.

Ma pedig..egy fényesen csillogó kerámialap a tűzhelyem, amit már én magam is főzőlapként definiálnék.

Nem vágyom arra, hogy visszalépjünk, nem ez a gondolatmenetem apropója..

Mindösszes​en csak annyi..az én eddigi, rövidke kis életemben mennyit változott a világ..

Kíváncsian várom a holnapot..vajon milyen újdonságot hozhat..

Nem tudok napirendre térni:)

Persze, gyulladt torokra nem kell csípőset enni, vagy ha mégis, nem kell csodálkozni a visszalépésen a gyógyulási folyamatban:)

Ismét a teázós módszert választottam ma ( az antibiotikum mellett), remélem kivergődök már ebből.

Üzenem a gyógyszergyáraknak, hogy nyitottabb lennék:

a, ha olcsóbb lenne a gyógyszer

b, ha nem kellene vény után rohangálnom betegen

c, ha nem lennének ilyen durva mellékhatásai a gyógyszereknek

Persze, tudom hogy készülnek a gyógyszerek, nincsenek illúzióim, de akkor is durva, hogy egy szintetikus antibiotikum zombit csinál az emberből.

Az, hogy harmadszorra sikerül elküldenem a parkolásos smst, s negyedóra múlva jövök rá, hogy az előz autó rendszámát sikerült parkoltatnom..Ez mintha eddig nem lett volna rám jellemző.

Nem beszélve arról, hogy mindennek keserű utóízét érzem. Vagy durván sósnak.

Meg a zombiság.

Hm, mindjárt kezdődik a Walking dead következő része:) Ha már zombik.

De a nap sokkja ez.

Lassan írom, hogy mindenki felfogja. Milka csoki...M&M's-el töltve....

Mit mondhatnék!?!?!?!?! Beszarok. S ez most (kivételesen) nem mellékhatás.

.. sosem rajongtam. Ismerve a bioritmusom, tudom miért nem.

Most meg mintha kezdene ez megváltozni.

Öregszem? Vagy dupla adagban kellene tolnom az antibiotikumot?!?!?!?!?!?!?! :)