Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Ha jól emlékszem, volt egy ezeréves (és annak is kinéző) gáztűzhely, amit csak a legritkábban használtak.
A főzéshez, melegítéshez ott volt a klasszikus kályha, amelyen bármit elkészített..sok esetben edény nélkül is..magán a tűzhely vaslapján készült a pirítós, krumplilángos..s ki tudja mi még.
A tűzhely szó mára már teljesen elveszítette ezt a fajta jelentését.
Nem érzem magam öregnek, az életem elmúlt 37 évében mégis ezt a fajta konyhatechnológiát kiváltotta a gáztűzhely, ahol igazi tűz már nem is, csak egy láng segített elkészíteni az ebédünket.
Ma pedig..egy fényesen csillogó kerámialap a tűzhelyem, amit már én magam is főzőlapként definiálnék.
Nem vágyom arra, hogy visszalépjünk, nem ez a gondolatmenetem apropója..
Mindösszesen csak annyi..az én eddigi, rövidke kis életemben mennyit változott a világ..
Kíváncsian várom a holnapot..vajon milyen újdonságot hozhat..
