..több, mint ideális:)

Lenne, ha ezt nem lázmérő mutatja:)

Reggel (3körül) torokfájásra ébredni, arra, hogy a szíved őrülten kalapál, fáj a fejed..Nem a legjobb előjel.

Persze, ilyenkor félredob az ember minden teendőt..Nem is tud mást tenni.

Odakinn pont 19 fok van, ami a 38 fele:)

Ez is valami égi jel:)

A tea bekészítve (persze filter és citromlé egy teányi volt itthon), filmek feltöltve, így telik az én augusztus 20-ám:)

Na jó, szerencsére túlélőcsoki van itthon:) 

..ma három éves Mirkován, akivel az első találkozónk 2011 szeptember elsején történt a Velencei tó partján.

Amikor mindenki az iskolakezdéssel bajlódott mi ötösben nyomultunk Ági Corsájával, plusz Mariann, aki már kétgyerekes anyaként érezte a családosok súlyát a vállán:)

Amíg Mikával a vízben küzdöttünk a langyos (jéghideg) vízzel, (nem hideg, nem hideg:) ), kerülve a harcias hattyúkat, addig Mirkó 13 naposan úgy megpirult az árnyékban, hogy öröm volt nézni :D

Épp két hete találkoztam velük, mily meglepő, megint vízparton, Balatonnál.

Persze, hideg volt, ború, nem volt csobbanás:)

Mika hozta az elgondolkodó zseni formáját, míg Mirkót sem lehetett eltéveszteni a kis kugliforma fejformájával:)

Azóta eltelt pár év, a közbenső időben nem is nagyon találkoztunk.

Hideg. Eső.

A szabadságom talán hatodik napjáig vezettem a fejemben a kis naplómat, akkor mind a 6 napon esett valamennyi eső. A durva rögtön az első napon volt, 20 percig szakadt a jég.

Néztem a házból, ahogy hatalmasakat koppanva zuhog a jég az autó tetejére, konkrétan azon gondolkodtam, vajon jön-e olyan sebességgel a jég, hogy benyomja a szélvédőt vagy csak a tetejét, motorháztetőt veri pöttyösre.

Persze, mindez két héttel azelőtt, hogy le kell adjam.

Megdöbbentő volt, hogy semmi sérülés nem került rá..Persze a másik ott álló autó beázott, nem kicsit.

A másik, mennyire nem volt kapacitásom mostanában erre járni.

Ez így marad.

Vagy nem:D

Szóval..HB Mirkován! :D

..ami a mai napom jellemzi.

Bár ebben a nyári hőségben mindenki a fokokat tartja számon.

Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra növekszik bennem valami megmagyarázhatatlan feszültség, amink az okát nem tudom, de néha már annyira feszít, hogy fizikai fájdalmat okoz.

Feszít, de nem engedem kitörni.

Nem tudom, mi okozza, nem tudom, hogyan tudom megszüntetni, mindössze az elfojtása megy.

Ez mesterséges megoldás, s nem is jó, mert nem vezet végleges eredményre.

Változatosan és valószerűtlenül jön elő, érzem, ahogy a gyomrom tájékán jár, feszíti a mellkasom és a végső löket az, amikor abroncsba szorítja az agyam.

Ma olyan napom volt, amikor kétszer, háromszor meg kell gondoljam, mit mondok, mit teszek.

Többször tettem félre a telefonom, emaileket, hogy ne okozzak visszafordíthatatlan károkat.

Egész addig, míg hazaértem.

180 fokra csavartam a sütőt, s felhívtam pár halogatott embert.

Hagytam, hogy az a feszítő érzés utat találjon kifelé.

Azokban a helyzetekben, amelyekben bizonytalan voltam vagy nem akartam felvállalni a feszültséget, most elmondtam, amit gondolok.

A végeredmény az, ami eddig is történt..Míg mások gyűjtik a facebookos ismerőseiket, én csökkentem a számukat.

Még több, mint 180 a számuk.

Még.

Hazaérek egy hosszú és eseménydús nap után, a ház előtt, a 14. kerület szívében áll egy autó előttem, amiből délután negyed7kor, fényes nappal egy széles mozdulattal kidobtak egy szaros pelenkát, majd arra, hogy rádudálok, fittyet hányva kikanyarodnak és elhajtanak. Ha nem beszélek telefonon, az autóba zsinórózva, töltőre, tuti visszadobom az autóba.

Ez a mai magyar valóság, 2014ben.

Sosem mondtam ilyet, de ha ez a realitás és az irány, tényleg el kell költözni.

Tőlünk nyugatabbra (150km!!!!!) a csikket sem dobják el az utcán.

Nem a szaros pelenkát. Gratulálok.

..mint kellett volna.

Most olvastam, hogy 1 liter pálinka főzéséhez a nedvdúsabb gyümölcsökből 9-10 kilogrammra van szükség.

Akkor ezek szerint elpocsékoltam 1,5 dl cseresznyepálinkát.

Persze, a magokkal lövöldözés élménye...megfizethetetlen.. :P