..kevésbé vagyok aktív itt. Ezt vettem észre. Persze..logikus.

Április 9. Amikor változik egy nagyot a világ. Nem szeretem a változásokat. A változás egyenlő az elmúlással, a veszteséggel, a fájdalommal. Nem szeretem. Nem akarom.

Más. Az ovi első napján megharapott egy cigánygyerek. Habár 35 éve volt, s nem is emlékszem (emlékeztem) rá, mégis érdekes. Gyerekkoromban cigányok és"parasztok" együtt jártunk iskolába, egy osztályba, együtt töltöttük a poros utcákon a szabadidőt, együtt jártunk osztálykirándulni.

Sosem volt megkülönböztetve senki amiatt, mert egyik vagy másik rasszba tartozik. 

Érdekes mód mindenki dolgozott. A helyi Tsz-ben, Ktsz-ben, üveggyárban, tűzhelygyárban. Reggel keltek, mentek a buszok, délben és este is. 

Mindenkinek volt dolga, célja. Persze, voltak villongások..Verekedések. Gyerekek és felnőttek között, de ki lehetett menni egy focimeccsre, le lehetett menni a búcsúba, lőni a céllövöldében, enni egy vattacukrot, felülni a körhintára.

Nem zsebeltek ki, nem lejmolt senki, ha cigány volt, ha"paraszt", felvette a szebbik, tisztább ruháját, s mindenki együtt szórakozott, érezte magát jól.

Ma..Akik gyerekkoromban dolgozni jártak..Már senki sem dolgozik. Legtöbbjük már nem is él. A fiatalok..Nem vették át a helyüket. Bandákba verődve törnek-zúznak, betörnek, randalíroznak, már nem cigányok, hanem romák, kisebbség, jogokkal, elvárásokkal, amelyekért tenni nem tesznek, csak elvárnak. Megfélemlítik csoportokba verődve a környezetüket, rajzanak, mint a sáskák, mindent felélve, letarolva, kizsákmányolva kizsigerelve a környezetüket és mennek odébb. Lepattant, szakadt ezer éves autókkal randalíroznak, veszélybe sodorva magukat és a közlekedőket. Az élj a mának elvet furcsán értelmezve.

Nagyon rossz látni azt a gyerekkori, más-már idillikus környezetet letarolva, pusztaként. 

Velük nőttem fel. A következő generáció mégis idegen. S egyre mélyebb és szélesebb a szakadék.

Nem szeretem a változásokat.

...énekelte a Skála Kópé a nyolcvanas évek elején.

Ezzel így cirka 30 évvel később is egyet tudok érteni:)

Ma megint azt éreztem, hogy antiszociális vagyok. Nem bírom a szüttyögést, tötyörgést.

Szeretem, ha a saját tempómban történnek a dolgok. Nem, ez így nem igaz. Nem bírom elviselni, ha nem az én tempómban történnek a dolgok.

Persze, biztos benne van az a két óra csúszás, amit ma összeszedtünk, a más mentalitás, a kevés alvás, a feszültséggel teli kicsit bizonytalan helyzet a cégnél lévő változások miatt, meg ezer és egy okot is találhatnék.

Bár elég ok az, hogy nem vagyok szociális alkat. :)

A hab a torkán a mai napban a Grédics redőny levele volt a postafiókomban.

Végülis..nem kellene meglepődnöm..február első napjaiban kb 10 redőnyös cégnek küldtem árajánlatkérést.

Az egyikük másnap válaszolt, egy másik egy hét múlva, a többiek..Nos nekik nem voltam elég nagy ügyfél :)

Ma a jelzett Grédics redőnytől jött levelem, s megnyitás előtt is volt bennem egy kis szarkazmus, hogy egy hónap után kapok csak választ..de..mikor megnyitottam a levelem..Hát lementem hídba.

Hírlevelet kaptam..az új nyitó üzleteikről tájékoztatnak (Győr, Kecskemét meg..franc tudja hol) s hatalmas nyitási kedvezményekkel csábítanak magukhoz.

Tehát az árajánlatkérésből kiszedik az emailcímem, árajánlatot nem kapok, le se szarják a kedves ügyfelet, aki el akar költeni egy kis pénzt, de az emailfiókjába küldenek egy kis tartalmat, hátha ráizgul :)

Itt jelzem meg a magam sajátságosan csendes és visszafogott eszközével, hogy nekem volt érdeklődésem, vásárlási szándékom..Tehát nem kell az érdeklődésem felkelteni..Hanem amikor a pénzzel a kezemben állok a pénztárgép elé..Nos, válaszolni kell a feltett kérdéseimre :)

Igen, ma tényleg antiszoci vagyok :) Ha így haladok, még pszichopata is lehet belőlem.

Vagy csak a modern marketing eszközeivel nem vagyok tisztában.

..a mai szösszenet, mint a nőnap?:)

Persze, az ember ismeri a történelmi hátterét, mégis a kötelezően előírt figyelem vagy törődés nagyon hasonló a Valentin-naphoz.

Mégis..remélem aki ma felkeres, s nő, örülni fog ennek a pár tulipánnak. S ha itt van biztos lehet benne, hogy eszembejutott.

Boldog Nőnapot!!!

..de a mai nap után talán érthető is.

Irigylem azokat az embereket, akik hasznos időt tudnak eltölteni a szeretteikkel, van lehetőségük a szüleik, nagyszüleik életét első kézből megismerni.

Az élet, életek tapasztalatai, a tapasztalatok esszenciája nagyon sokat tud az ember életén változtatni, már ha elég érett ezek befogadására.

Talán nem árulok el nagy titkot ilyen felvezetés után, hogy a nagyszüleimről meglévő emlékeim hasonlóak egy jóféle Pannónia sajthoz, tele vannak kisebb-nagyobb lukakkal.

Nagyapám egyszerű ember volt, bár az életútja tele volt kanyarokkal.

Ami rémlik, az a mondata, amit gyakran mondott..Sose azt nézd, ki mit mond, hanem azt, mit tesz.

Komolyan vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nulla befektetett munka egyszer a végtelenben az egyenlőségjel után eredményt fog mutatni? 

Nem vagyok matematikus alkat, de tudom azt, hogy a nulla szorzata mindig nulla.

Hogy az embernek energiát kell belefektetnie a munkájába, szabadidejébe, sportba, párkapcsolatába, hogy annak legyen lehetősége működni.

Sosem azt nézem mit mondasz, azt nézem, mit teszel.

Persze ennek semmi köze sem a cukorhoz sem a mai napomhoz. Vajon ki volt az az egy Indonéziában?

Soha nem fogom megtudni.

..Dömötör volt gyermekkorom egyik (mese)hőse.

Ma Ő ugrott be az Auchanban. Ahol persze megint csak annyit vásároltam, amennyi akkor kellett.

Nem az első, hogy süketnéma pénztárosba botlom az Auchanban. Az, hogy kötelezik őket a foglalkoztatásukra vagy önszántukból segítenek..Azt nem tudom.

Ha gesztus, akkor értékelendő. Ahogy álltam a soromban és néztem ki bután a fejemből, láttam, mennyire idegen ez a környezet neki. Mennyire nehezen hívja fel magára a figyelmet hang híján a szomszédos pénztárosnál, amikor elakadt s segítséget kért.

Az ember egy fogyatékkal élőt mindig kiemelten kezel. Vagy kiemelten elkerüli vagy kiemelten türelmesebben bánik vele. Mindkét reakciót látom, megértem s nem ítélem el.

Persze lassan én is sorra kerültem, a három cikk párszáz forint. Persze, megint nincs nálam aprópénz, így egy ötezrest nyújtok át. Visszakérdez, artikulálva, hogy kisebb? Rázom a fejem, hisz ha lenne, azt adtam volna. Egyébként is..ötezres...az nem is nagy pénz ma már.

Hallva (leolvasva a számról, reakciómból) a nemleges válaszom, bebizonyítja, hogy fogyatékkal élő és egészséges között semmi különbség. Elhúzza a száját és pofát vág. 

Persze, sütött a nap, mindent elintéztem ma, s épp ebéd után voltam, s épp csak egy pillanatra fordult meg a fejemben, hogy megkérdezem, miért vág pofákat. Aztán persze legyintettem, kibontottam a túró rudit s a számba tömve elhúztam balra.

Ő már megkapta előre a jófejségéért azt, ami neki jár.

Mert véletlenek nincsenek.

..a nagy igazság. Már konkrétan a Duck tape és a WD40 összefüggéseiről.

A laptopomnak már konkrétan kilóg a bele, javíttatni nem érdemes, 9-i héten jön az új.

Addig sem akarok telefonról vagy tabletről bolyongani a net útvesztőiben, így előkaptam a ragszalagot, s a rám jellemző mérnöki pontossággal (smiley) keresztül-kasul tekergettem a gépem.

Rájöttem, a Dakaron résztvevő autók designerének kellett volna (kellene) mennem, mert a céges logós ragtapasz olyan profin nem gyűrődött meg sehol, hogy a gépet reklámhordozóként is el tudnám pattintani. Már ha ezzel a céggel még beszélőviszonyban lennénk :)

Sőt, a nyílásait sem ragasztottam be, így nem fogom megsütni a processzort, mint anno az az asztali gépemben történt (ragtapasz nélkül) 

Már úgy tűnik, megmaradok, már csak a fáradtság dolgozik, hathatósan elpusztítottam mind a 7 354 675 934 db kórokozót a szervezetemből.

Királyságomat ( és logózott laptopomat) egy kis meleg vízért :)

A nap képe, híre és kérdése.. 

"Barry Wilmore amerikai űrhajós kábelt fektet a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomás külsején."

http://index.hu/mindekozben/poszt/2015/02/25/ez_a_masodik_legmenobb_szelfi_az_urbol/

Vajon a NASA miért nem az űrállomáson belül helyezi el a klotyót??? :D

..és Palik cégét vizsgálgatja a NAV..habár Ők évek óta nem élnek itthon.

Persze..én is letojnám, mi van a NAV-val, ha jó messze élnék:)

Más Marsi..Tegnap beleolvastam Andy Weir A marsi című könyvébe, az első pár oldal remek volt.

Így reggel a túléléshez szükségesek mellett ránéztem az Auchanban, meg tudom-e venni.

Persze nem. Egyéb free formában sem találtam, így letöltöttem egy könyvesház oldaláról (epub), 60%-ért a nyomott változatának. 

Mivel délután más dolgom nem volt, illetve nem akartam vele foglalkozni, át is rágtam magam rajta.

Picit a számkivetett űrbe helyezett változatának éreztem. A nehezítéseivel:) Itt nem elég egy bambuszcsónakot építeni, s a kisebb hibák sokkal keményebben büntetnek.

Szeretem az ilyen belső nézőpontos könyveket. Minimális dialógus, a csapongó gondolatok útján haladunk előre.

Az ember elgondolkodik, hasonló esetben Ő vajon mit tenne/mit tenne másként.

S arra is kíváncsi vagyok, milyen hangulatú lesz a film, ami itt forgatódik ( :D ) Magyarországon Matt Damon főszereplésével. Ridley Scottban lehet bízni..:) Év végén megtekintem, az tuti.

Hm..hétvégén már március. S még mindig nincs ötletem, merre induljak a nyáron. Marad a megszokott spontán programozás. Remélhetőleg több napsütéssel, mint tavaly:)

Szóval..ma két marsi is volt. Mára elég is ennyi.. :D

Karácsonykor beköszöntött a műfenyőkorszak.
A tavalyi volt az eső karácsony, amikor ilyen történt. Soha nem preferálom a mű dolgokat az igaziakkal szemben, mégis ezt a döntést elfogadtam, megértettem.
sok szempontból praktikusabb, kényelmesebb.
Az ünnep hangulata pár éve meglepően kellemes, ilyenkor az ember azon gondolkodik, vajon mennyiben lennék más ember, 
ha gyermekkoromtól ebben a hangulatban teltek volna az ünnepek.
A fények, hangulat adott volt..az egyetlen, ami akkor eszembe sem jutott, az az illat. Vagy annak hiánya.
Ma megint lesz egy szokásos köröm. A temetőben. Persze, a tágabb családban születnek is a gyerkőcök, legtöbbet persze csak a facebookról ismerem. Az idősebb rokonok száma is szép csendben csökken. Érdekes érzés, hogy elfogynak azok az emberek, akiket gyermekkoromtól ismerek, az új családtagok, akik beházasodnak, születnek..őket nem ismerem meg.
Persze, ennek én magam is oka vagyok..persze, foghatjuk az életre, rohanásra, bármi másra..Ahhoz, hogy kapcsolatunk legyen, nekem is, nekik is lépniük kell.
Ma is meg kellett venni, ahogy az elmúlt években sokszor, a klasszikus, fenyőágakból készült, rendszerint fehér liliommal díszített csokrot, melynek átkötő szalagján ott vannak a klasszikus, változatlan sorok..
Persze..egyrészt..ha valami hagyomány, nem is kell ezen változtatni..Másrészt...Mi mást is írhatnánk, azon kívül, hogy fájó szívvel búcsúzik XY család..
Bekerült a hátsó ülésre, elintéztem még, amit el kellett vagy el tudtam..S beülve éreztem azt a finom, fenyő és gyanta illatot..Ami karácsonykor még nem hiányzott..
Azt mondják az okosok, hogy a képek, hangok nagyon mélyen elraktározódnak az ember memóriájában..De az illatok sokkal mélyebbre hatolnak és mélyebben megragadnak.
Azt hiszem, hiszek nekik.
Szép napos idő van, ha hideg is..bár a hangulatomhoz most jobban passzolna az eső. 

Érdekes az a pillanat, amikor autóban ülve hallgatjuk a híreket..A napokban nagyon sokat foglalkoztak a bevándorlókkal, főleg a koszovói albánok helyzetével. 

Ahogy tűnnek el a fehér csíkok az autó alatt..a napsütés fénye bonyolult vonalkódokat rajzol a sötétszürke úton keresztbe..s az egyik kanyar után az út szélén rendőrségi szállítójárművek állnak egy kereszteződésben.
Az ember ilyenkor leveszi a lábát a gázpedálra, habár 95-öt mutat a tempomat, a papírjaim rendben, nem ittam, nem szállítok semmi illegálisat..S így pár másodperccel többet látok abból, ahogy a 15-20 főnyi gyalogost a rendőrök hanyagul körbeállják.

Talán ennyire közel sosem jártam a napi hírekhez..na jó, persze mikor elszalad az árfolyam, s árat kell emelni, vagy elindult a közmunka, vagy..

Igen. Vagy..Az ember észre sem veszi, a rádióban, hírekben elhangzó tények vagy fikciók mennyire élesen és közelről érintik a mindennapjait. Talán picit jobb lenne távol lenni ezektől, kiszámíthatatlanságuk sokunk egészségét, nyugodt álmát zavarják. Pedig szándékosan nem emlegetem a svájci frank-t 

Ami biztos..megint vettem egy nagy adag rózsaszín vagy rózsaszínbe hajló dolgot..Így ismét lesz 15 percem a keresztlányom életében. Lehet, nem jó megvásárolni a figyelmét..Ő is élvezi, hogy kap, én is, hogy adhatok..
Mindenki jól jár. Ritka az ilyen helyzet.

Örvendjünk. Hétvége.

Közszolgálati: Aki Baja felé jár a hétvégén, nézzen be a Bácskai kolbászfesztiválra a főtéren. Kisvárosi hangulat, remek ízek, pl tavaly sikerült nyúlkolbászt kóstolnom..