Karácsonykor beköszöntött a műfenyőkorszak.
A tavalyi volt az eső karácsony, amikor ilyen történt. Soha nem preferálom a mű dolgokat az igaziakkal szemben, mégis ezt a döntést elfogadtam, megértettem.
sok szempontból praktikusabb, kényelmesebb.
Az ünnep hangulata pár éve meglepően kellemes, ilyenkor az ember azon gondolkodik, vajon mennyiben lennék más ember, 
ha gyermekkoromtól ebben a hangulatban teltek volna az ünnepek.
A fények, hangulat adott volt..az egyetlen, ami akkor eszembe sem jutott, az az illat. Vagy annak hiánya.
Ma megint lesz egy szokásos köröm. A temetőben. Persze, a tágabb családban születnek is a gyerkőcök, legtöbbet persze csak a facebookról ismerem. Az idősebb rokonok száma is szép csendben csökken. Érdekes érzés, hogy elfogynak azok az emberek, akiket gyermekkoromtól ismerek, az új családtagok, akik beházasodnak, születnek..őket nem ismerem meg.
Persze, ennek én magam is oka vagyok..persze, foghatjuk az életre, rohanásra, bármi másra..Ahhoz, hogy kapcsolatunk legyen, nekem is, nekik is lépniük kell.
Ma is meg kellett venni, ahogy az elmúlt években sokszor, a klasszikus, fenyőágakból készült, rendszerint fehér liliommal díszített csokrot, melynek átkötő szalagján ott vannak a klasszikus, változatlan sorok..
Persze..egyrészt..ha valami hagyomány, nem is kell ezen változtatni..Másrészt...Mi mást is írhatnánk, azon kívül, hogy fájó szívvel búcsúzik XY család..
Bekerült a hátsó ülésre, elintéztem még, amit el kellett vagy el tudtam..S beülve éreztem azt a finom, fenyő és gyanta illatot..Ami karácsonykor még nem hiányzott..
Azt mondják az okosok, hogy a képek, hangok nagyon mélyen elraktározódnak az ember memóriájában..De az illatok sokkal mélyebbre hatolnak és mélyebben megragadnak.
Azt hiszem, hiszek nekik.
Szép napos idő van, ha hideg is..bár a hangulatomhoz most jobban passzolna az eső.