..olyan, mint a fájdalomcsillapító. Nem oldja meg a probléma gyökerét, de legalább ha forog az a kés bennem, nem érzem. Az oxigénszegény, sötét, sűrű vér pedig..szép lassan ürül a markolat mellett. Ha lassan is ürül, a feszítő érzés csillapodik egyszercsak.…

..az a lila lufi. Már napok óta érzem, de ma reggel arra ébredtem..vagy hát nem hagyott aludni. Feszülök..egyre jobban. Nem segít az alvás, a futás, az emberek közé vonulás, a kajálás. Reggel fél8kor kivergődve a konyhába megakadt a szemem a Tatrateán. Habár nincs más…

..egyik sem egyszerű.   A megszokásaim..az érzékeim..vagy az érzéseim kell kikapcsolni. A megszokott sétálós, kocogós, futkosós köröm már megszoktam. Zsigerből érzem, két útkereszteződés között hány lépést teszek meg, hogy mindig jobb lábbal tudjak az úttestre…