..a tengerben..az furcsán jó érzés.
Sétálsz be a hűvöskés vízbe, a hullámok nyaldossák a lábad..már derékig ér..majd nyomja fel a rekeszed..végül mély levegő és pár tempóval később már csak azt érzed, ahogy a víz körülölel, hűsít, megnyugtat.
Eltelik pár másodperc..és az idilli érzést kezdi felváltani az a belül feltámadó érzés, ami épp csak megjelenik..majd pillanatról pillanatra erősödik, s a végén kínzó, feszítő vággyá érik, hogy kibukkanj a víz felszínére és friss, vízpárával vegyített oxigéndús levegővel töltsd meg színültig a tüdőd.
Tegnap ezt éreztem..pedig..a legközelebbi tenger is pár száz kilométerre volt tőlem.
Vágyom a friss levegőre. Percről percre jobban feszít belül.