..nem, nem a Kiscsillag dalra asszociálok.

Az egy másik tudat- vagy lelkiállapot.

Ha én lennék Rick Grimes (van-e aki ezt a nevet nem ismeri? :) ) most belevetném magam a kóborlók sűrűjébe, s addig döfném a csavarhúzót az agyatlan ösztönlények fejébe tövig, amíg vagy elfogynak vagy annyira elfáradok, hogy a karom sem tudom felemelni.

Mennyire utálom ezt a belül feszítő érzést, s azt is, ami okozza és fokozza bennem. 

Keménynek kell lenni, amíg látnak. Keménynek kell mutatnom magam, mert ezt várják tőlem. Ez van megírva a nevemben is. Többször is. A belülről feszítő érzés mégis elmorzsolja a lelkem, ahogy a csobogó víz is kivájja a sziklát.

Napról napra jobban feszít. Annyira, hogy feladtam az önként vállalt alkoholtilalmam. Nem segít leereszteni a gőzt, de talán segít elaludnom. 

Sajnos tudom a választ. Nem. Nem segít. 

Szerencsére még van mihez nyúlnom.