..................

A napokban töltöttem le a Csengetett mylord négy évadát.
A szereplő szolgálók nagy többségének hátranyalt, fényes, csillogó ""frizurája"" van, gondolom a századelőn ez volt a divat..vagy az elvárás.
A szűkebb környezetemben senki sem használ ilyen célból hajolajat vagy egyéb, ilyen hatást elérő segédanyagot, jómagam meg..Hát nem kell hátranyalni a hajam, hisz lassan már úgyis csak hátul lesz :)

Anett egyik pasija volt ilyen. Habár Ő váltig állította, hogy a srác nem cigány, mindössze olyan olaszos.. Törékeny alkatával, mindig mosolygó szemeivel magyarázta, mi meg..hát mint a tizenévesek, röhögtünk rajta. Azon, ahogy győzköd..S ha erősebben győzködött, jobban szórakoztunk.

Sok éve nem jutott már eszembe.. :) Pedig egymás után következtünk a névsorban, persze udvariasan mindig magam elé engedtem:)

Örülök, hogy amikor eszembe jut, ez jut eszembe..az almacsutka, amit dugdosott mindenki táskájába..az, hogy milyen jól adta a hülyét, ha próbálták sarokba szorítani..

S nem az..hogy milyen hőség volt a temetésén. Akkor sajnáltam, ott, a kis hegyek között lévő településen, a domboldalban, hogy nem mentem be hozzá a kórházba. Hamar híre ment (pedig nem volt mobilunk, facebook), hogy az intenzíven fekszik. Annyira élettel teli volt, hogy meg se fordult a fejemben, persze senkinek sem, hogy bármi komoly baja lehet. Kiheveri, pörög tovább. Sokkolt..mindenkit, amikor a kis fekete keretes gyászhírt olvastam a helyi napilap utolsó előtti, belső oldalán.

Forrt..az indulat..mindannyiunkban.

20 év.. Elhalványult minden. Csak a szeme és a mosolya ragyog át az idő ködén.