..pedig már kapunál jártam.
Régen annyira szeretettem az esőt. Bár csak autóban ülve. Van valami megnyugtató abban, ahogy ütemesen jár az ablaktörlő. Mintha minden mozdulatával tisztára törölné a fejemben kavargó gondolatokat.
Persze, ezt az esőérzékelős ablaktörlő elvette tőlem. A lehulló vízcseppek számától függően szabályozza saját sebességét. Van manuális mód is, de..ha van, miért ne használjam?
Szakadt az eső a repülőtéren, az egész csarnokban terjengett az a semmivel össze nem téveszthető szag, amikor több száz ázott ember zsúfolódik egy kis zárt térben. A klíma küszködött a páratartalommal, a nehéz, állott levegőt harapni lehetett volna, már persze, ha valakinek erre van igénye.
Átvergődtem a csomagfeladáson, a biztonsági vizsgálaton, a tranzitban ettem egy szendvicset, majd a beszállókártyám átadásakor jelezte a hölgy, hogy túlfoglalás volt, így ez a gép már elmegy. Nélkülem. Viszont a csomagommal.
Az ablak előtt álltam és néztem, ahogy a koszos, poros ablakot mossa a csendes, de tartós eső.
Ekkor ébredtem fel.