..fejlődnöm. Persze, ha ismersz, tudod, mennyi mindenben. Az önismerettel jól állok, a testedzéssel..Nos határeset, tanulnom kellene a nyelve(ke)t, stb, stb. Amiben még sokat kell fejlődnöm, hogy a fontos dolgokat kimondjam.

Nem a sérelmekről van szó, vagy a prompt válaszokról, a 15 éves múltam nagy segítség, hogy riposztokban jó legyek.

Az igazán fontos véleményeket, gondolatokat, érzéseket mindig nehezen mondtam el. Nehezen engedem ki magamból. Mint mindennek, itt is a gyerekkorban van a gyökere. Mi másként éltünk, mint az amerikai filmekben. Sosem voltak nagy családi ünnepek, összeborulások. Gyerekkoromban a testvéremmel is teljesen más volt a viszonyom, mint most. Valamiért mindig azt kerestem, hol tudok neki keresztbe tenni..Hogyan tudok vele ellenkezni. Ami sajnos sokszor sírásba fordult. Sokszor töprengek azon, ha én más vagyok vele, talán Ő ma egy picit erősebb személyiség lenne lelkileg. Sajnos ez egy olyan dolog, amit nem tudok kideríteni. Ami biztos..Ma Ő az egyik legfontosabb ember az életemben, s nem tudna olyat kérni, amit ne tennék meg érte, értük.

A szüleim szerettek és szeretnek, ebben biztos vagyok. Sajnos nem emlékszem, s tudom, ebben nem a memóriám a hibás, hogy hallottam volna ezt a szájukból. Apám régen, fénykorában, elég érdekesen mutatta ki a szeretetét..Kb sehogy. Anyám..a maga csendességében..nem emlékszem, hogy bármikor megölelt volna..Biztos volt ilyen. Csak nekem nincs erről emlékem. 

Talán ez az oka, hogy a fejemben ott vannak a szavak..de..ritkán jönnek ki. A számomra fontos emberek csak ritkán kapnak elismerést tőlem. S nem azért, mert irigy lennék a sikerükre..Valahogy nem jön a számra.

Magammal szemben is kritikus vagyok, azonban be kell ismerjem, ma igen jó munkát végeztem. A mai napra tervezett dolgokkal jól állok. A festés kész, a károk minimálisak, a rend helyreállt, a kaja holnapra előkészítve, a mai a tűzhelyen, csak tekernem kell egyet a tekerőn, amikor éhes leszek.

Jöhet egy szimpla szombat.

Jahh, s tegnap aranyba akarták foglalni egy részem..Nem, csak a kezem :) Jelentem, ha nem is a kezem, s nem aranyba, hanem ezüstbe (na jó, kályhaezüst) lett mártva. Mi más, mint amim olyan sok helyen járt? :) Persze hogy az orrom sikerült összefestékeznem :) 

És szerintem csak kicsit Hannibal Lecteres. :P