..a miért?

Pár levelet váltottam valakivel, akivel virtuálisan ismerkedtünk meg.

A leveleiből számomra egy kicsit "Királylányos" viselkedés jött elő, ami egy bizonyos fokig aranyos. Bár ez már túl volt azon a fokon.
Mivel sajnos sokszor az ember a leírt szavakat a saját lelkiállapota alapján értelmezi, s mivel épp a napokban esett át egy szemműtéten, adta magát a mondatom, hogy beszéljünk telefonon.

Hisz rögtön van egy személyes benyomás, kíméljük a szemét, de valamiért neki ez nem volt szimpatikus, továbbra is maradtunk a leveleknél, minden második sorában kihangsúlyozva, hogy mennyire nem komfortos a számítógépet néznie

Valahol az a kép állt össze, hogy picit másként gondolkodunk. 

Vicces ezt pont így ide leírni, de nem hiszek a virtuális kapcsolatokban. 

Egy netes párkereső a meglátásom szerint pont arra jó, hogy odakopogtass valakihez, akinek ha szimpatikus vagy, megvan a lehetősége, hogy leüljetek a való világban egy tejeskávéra.

Szóval mivel nem éreztem, hogy van realitása részemről annak a tejeskávénak, s nem vagyok eltűnős típus, megköszöntem az eddigi leveleit, sok sikert kívántam neki, s elköszöntem.

S mit kapok vissza? Miért? :)

Én is kíváncsi típus vagyok, egy ilyen helyzetben azonban nem hiszem, hogy kellene keresni vagy kérni a magyarázatot a kijelentő mondataimra. 

Persze, nem vagyunk egyformák, másként működünk.