..megvan a véleményem.

Saját magam kizárólag olyat ígérek, amiben adott pillanatban meg vagyok győződve, hogy biztosan tudom teljesíteni. Olyan helyzet, ami keresztülhúzz a számításom persze bármikor jöhet, de ismerve a kiszámítható életem, ritkán szokott ilyen történni.

Nem ígérek olyat, amiben bizonytalan vagyok. Sajnos nem tudok hetekkel előre tervezni, ilyenkor ezt közölni is szoktam az érintetettekkel, kérve, hogy beszéljünk róla közelebb az időponthoz.

A beszéljünk róla szófordulat tehát nem elutasítás, hanem a döntés olyan időpontba történő eltolása, ahol már érdemben el tudom dönteni, hogy részt tudok-e venni benne, avagy biztosan tudok nemet mondani.

A nem..nos ez egy olyan téma, amiről érdekesek a tapasztalataim.

Az emberek nem tudnak nemet mondani.

Nem, nem az internetes világban. Sehol.

Egyszerűen annyira rettegnek a konfrontációtól, ha valaki kér tőlük valamit vagy feltesz egy kérdést, inkább hazudják az igent, habár tudják, hogy biztosan nem érnek oda, nincs kedvük menni, nem változtatnak a beszállítójukon, stb.

Aztán ahogy közeledik az időpont, amikor tenni is kell, eltűnnek, nem válaszolnak az emailre, nem veszik fel a telefont, tehát egyértelműsítik azt, hogy ne számíts rá.

Érdekes az a típusa az embereknek, akik nagy szájjal őszintének hangoztatják magukat, ők azok, akik mindig megmondják a tutit, ők aztán belemenősen őszinték. Tapasztalataim szerint aki ennyire hangoztatja, Ő mennyire őszinte, hát onnan sürgősen le kell lépni. Ezek az emberek a legmegbízhatatlanabb csoportjába tartoznak az embereknek, az őszinteség szót is csak a wikipédiából ismernék, már ha egyáltalán le tudnák írni.

Szóval ígéretek.

Mára azt ígérték, hogy délig remek idő lesz.

Felkeltem korán, hogy ki tudjak még menni futni egyet, rám fér.

Kimásztam hajnalok hajnalán az ágyból és madárcsicsergés és napsütés helyett azt láthattam, hogy esik. Nem csöpög, szitál, csepereg. Esik.

Masszívan.

Reggelente egyénként is ez a jellemző, de biztosan elég bután sikerült kinéznem a fejemből, hisz nem ezt ígérték.

Már Noémiben sem bízhatok.

Szomorú vagyok.

Marad a házimunka.