...folytatólagosan egy témát tovább boncolgatni, de megint felszakadt pár emlék, pár gondolat, amit ki tudok magamból engedni..

A növények illata kapcsán ugrott be, gyermekkoromban mennyit jártam nagyapámmal gombát szedni.

Még most is az orromban érzem az erdő nedves, nehéz, sötétzöld illatát..a szegfűgomba gombáktól eltérő íz-és illatélményét..a nagymamám levesét, ami egy kis krumpli és reszelt tészta hozzáadásával a szegfűgombával egy visszaadhatatlan ízt kölcsönzött neki.

Nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy hiába hozzátok el a szülőktől az alapanyagot, vagy akár ott helyben, ugyanazon a tűzhelyen készítitek ugyanazt az ételt, ugyanabban az edényben..mégsem sikerül pontosan ugyanazt az ízhatást elérni.

Ma már..itt élek a a város közepén, gombát a tescoban, jobb esetben a zöldségesben veszem..ha el kellene indulnom gombát gyűjteni, hát nem tudom merre indulnék..míg gyerekkoromban nagyapámmal mindig sorra jártuk az általunk ismert helyeket, ahol évszaktól, nedvességtől függően más és más gombafajtákat gyűjtögettünk..

Aztán sok sok éven keresztül a halála után a hugommal jártuk végig ugyanezeket a helyeket..talán még ma is megtalálnám ezeket a pontokat..már..ha megvan még az a csodaerdő..ahol pár éves gyerekként követtem nagyapám koszos munkásnadrágját, tekintetem a kitaposott, elnyűtt bakancsára szegezve...követve..mérhetetlen nagy bizalommal..ami bizalom fényét most Z szemében látom meg-megcsillanni..

Úgy tűnik ez a bizalom nem vész el..csak más szeméből csillan vissza Rád.