..olajcserére.
Szeretem a szerviznek ezt a szolgáltatását.
Kényelmesen, itthon vagy az irodában tudok dolgozni, nem kell időre odaérnem, ott feszengenem egy kényelmetlen széken, hálózatot keresnem, akár elektromos, akár internetest..
Már sokadszorra ugyanaz az apámkorabeli, bajuszos, enyhén ősz férfi jön az autóért, hozza a kis hátitatyóját, megkérdezi a szokásos dolgokat, s mindenről nagyon alaposan beszámol.
Mindig felhívja a figyelmem az első emblémán található sérülésről, ami lassan két és fél éves, 6 napos korában okoztam az autónak.
Január első munkanapja volt, Miskolc, havaseső..s természetesen a telefon a kezemben volt.
Nem telefonálok kézből, azt átveszi a kihangosító, ha az autóban ülök..de..sms, email, facebook..Rossz szokás. Mióta mindegyik telefonom "simogatós" egyre inkább elhagyom. Nagy, nehezebben kezelhető.
A sor elindult, megcsörrent a telefon, lenéztem rá magam mellé..Amikor visszanéztem a sor már állt.
Természetesen én haladtam azzal az induló sebességemmel, s nagyon hamar utolértem az előttem haladó klasszikus suzuki swift szedánt (mi mást?) aminek kipattant a csomagtartója, a hátsó kerékig benyomódott a csomagtartója..Én meg még az autóból néztem, s közben az kavargott a fejemben, hogy a két ünnep között a szalonban átvett autóban milyen szerencsés lett volna egy ráfutásgátló.
Az járt a fejemben, hogy az autóm eleje full műanyag..S mennyire gáz pár naposan visszabotorkálni a szervizbe..
Ahogy kiszálltam a szitáló hóesésbe s előre mentem, akkor vettem észre döbbenten, hogy az én autómnak semmi látható sérülése nincs.
Napokkal (és egy mosással) később tűnt fel, hogy az embléma "sérült" meg, van rajta egy 2 centis horpadás..Még a festék sem verődött le.
Érdekes, egy hozom-viszem embertől az ember nem várná el, hogy egy ekkora sérülést észrevegyen..Bár valószínűleg ez a személyiségéből ered..
Mennyire nem figyelnek az emberek sem magukra, sem másokra, sem a környezetükre..
