..szinte gépiesen végzem a napi feladatokat.
Jönnek az emailek, telefonok, böngészem az SAP-ban az elérhető készleteket, árfolyamot figyelem, habzó szájú vevőket csillapítom, mások zsebéből próbálom kiénekelni a sajtot.
Ezer és egy feladat, folyamat jár a fejemben, néha rápillantok a facebookra, elillan-e lassan a választásokat és az eredményeket kísérő hiszti.
Okosan jelzi, mint mindenki tudja, ha barátoknak, ismerősöknek születésnapjuk van, fontos esemény következik.
Leszoktam már arról, hogy mindenki automatikusan kapjon egy boldog születésnapot, vagy egyszerűen csak egy boldogat!
Ma a lenyíló listában egy volt kolléga 48 éves, egy barát férje 38..A harmadik egy családtag..akinek pár hónapja álltam a sírja mellett és dobtam a tölgyfa koporsójára azt az egy szál fehér virágot, amit hazafelé útközben vettem.
Nagyon furcsa..olvasni, ahogy a facebook kér, hogy írjak születésnapi köszöntést az idővonalára..Furcsa, fájdalmas, dühös érzés.
Az ember a napi rutinnal öli ki a fejéből, szívéből a gondolatokat, hisz az élet megy tovább.
Megy, de most mégis megállt egy pillanatra. 
Leteszem a gépem, sétálok egyet. 
A munka, problémák, készletértékek, hisztiző vevők megvárnak.
Napsütést mindenkinek!