..sok-sok éve elsodort egy szerelmet.

Pedig csak egy apró hópihe volt, ami elindult a felhők felől, s mire a földre ért, ott összekapaszkodva a fejünk fölött magasodó, korábban lehullott hóval kritikus tömeget alkotva elindult a lejtőn, elsodorva a szappanbuborék-lábakon álló álmainkat.

Akkor és ott az nagyon fájt. Mindkettőnknek. Én már kihevertem, Ő sajnos sokáig nem. Az életünk -véletlenül- többször keresztezte egymást, s mindig indulattal heves fájdalommal támadt fel újra és újra a haragja.

Akkor és ott megtanultam, hogy a hazugság, tűnjön bár picinek, kegyesnek, sosem visz előre. Ha fáj is, ha úgy tűnik, sokkal jobban fáj is, az igazság hosszútávon mindig előrébb visz. Ha nehéz is a másik szemébe nézve mélyen a szívébe szúrva fájdalmat okozni, talán ezek a sebek hamarabb gyógyulnak, nem üszkösödnek évekig..évtizedekig.

Akkor és ott meghoztam egy döntést, amihez azóta is tartom magam. Igen, elveim vannak. Elvek, amelyekhez ragaszkodom, mert akkor és ott azt tartottam jónak, s ez azóta sem változott.

Most és itt a szememre olvasták, illetve én olvastam, hogy nem vagyok korrekt. Mert most és itt nyilvánossá teszem a gondolataim, emberekhez fűződő (nem létező) viszonyom, hozzászólok azok írásaihoz, akiknek az arcát, nevét, életét nem ismerem. Mindössze egy-egy gondolatát, élményét, ami bennem is elindít egy gondolatot, előhoz egy véleményt, egy érzést..

Akkor és ott meghoztam egy döntést. S amíg meg nem győződöm arról, hogy ez a döntésem hibás..addig nem fogok változtatni ezen.

Ilyen vagyok. Ha valaki ezt elfogadja így, annak örülök, ha nem..Hát nem fogok megváltozni.

Vettem új memóriakártyát a fényképezőgépembe :) Hurrráááá :P