..mint amilyenek vagyunk?
Ha az ember meg akar felelni magának, nem veszíti-e el a saját személyiségét, azokat az értékes tulajdonságait, ami miatt szerethető, ami miatt önmaga?
Nem hasonlik-e meg, hogy olyan dolgok iránt érdeklődik (érdekből) ami esetleg ki sem pattant volna a fejéből?
Másrészt, így az ember olyan dolgokat ismer meg, amit esetleg pont emiatt nem tapasztalt volna meg.
Minden ember, aki szembejön az életünkben..egy lehetőség.
Egy olyan ajtó kinyitására, ami mellett gondolatokkal telve a fejünkben elmentünk volna..habár lehet, az az ajtó előttünk is nyitva állt, csak a kilincsre kellett volna tennünk a kezünket.
Az ember kapcsolatai, ha jól kezeli őket, a múltba visszatekintve ezekre az ajtókra kell, hogy emlékezzen..hogy voltak olyan emberek, akik teljesebbé tették az életed..Ha ő nem lett volna, nem lennél ma önmagad.
Nem szabad a feszültségünket, frusztrációnkat sokáig magunkban cipelni, egy személyre vagy személyekre vetíteni.
Ami miatt ez az egész gondolatmenet elindult:
https://www.youtube.com/watch?v=kPemerpMqM0
