..ma nem sikerült a kiskunfélegyházi spar dolgozóinak.
Porzó tankkal csorogtam ma Jenőhöz, hogy helyreállítsa a megszokott rendet az arcomban, s csillogó szemmel figyeltem a szatymazi pihenőhely narancsszínű shell emblémáját, ami megtévesztően gyorsan közeledett felém. Tudom, én gurultam
Amikor sikeresen bekacskaringóztam, egy shelles kabátos figura csodálatos 75 centiméteres bólyákkal zárta el az utat a töltőpisztolyok és szomjazó autóm között, kérdésemre kósza vállrándításokkal felelt, meg valami karbantartás lesz, egy órán át zárva tartanak..
Azzal a lendülettel de óvatosabb talpmozdulatokkal kanyarodtam vissza az M5re, hogy elérjem a következő kutat, de végül sikerült abszolválnom a szegedi bajai úti shellen való tankolást.
Jenő hamar (és profi módon) végzett, majd elindultam a napi dolgaimra, rájöttem, hogy sehová nem kell rohannom, az autópálya helyett a kihalt 5-ös utat választottam félegyházáig.
Mióta autópálya van, kerülöm ezt az utat..sokszor voltam beszorulva két román kamion mögé, esőben, sötétben, sosem szerettem igazából.
Félegyházára érve a spar előtt vett rajtam az az érzést, hogy ide most be kell mennem
Szerintem mindenki érezte már ezt..Bár lehet, hogy nem félegyházán
Érdekes volt, mert a főbejárat belső előterében volt egy kistermetű barna, vézna kutya, aki a közeledtemre nyíló ajtókon keresztül (igen, én engedtem be) berongyolt a sparba.
Hamar feltűnt mindenkinek a 29 kötőjel 33km/órás sebességgel cikázó kutya, s a sparos hölgyek jajj, kutya felkiáltásokkal próbálták azok tudomására hozni, hogy egy egy rohangál a sorok között, akiket még épp nem sodort el az állat.
Érdekes volt nézni a kutyát, ahogy keresett valakit, valamit..az apró, fekete gombszemei villogva néztek be minden sor közé, annyira emberi volt, emlékeztetett önmagamra, ahogy Zozit kerestem anno a tescoban
Nem csillapodó lendületének a sparosok gyűrűje vetett véget, akik kitessékelték az ebet, én akkor már a pénztárnál tartottam.
Amikor kiértem a szélbe a kutya már az autóm mellett ült és nézett. Kibontottam az aktuálisan megvásárolt valamilyen sonkaszeleteket tartalmazó sparos cetlimet s ha nem is igazságosan, de testvériesen megosztoztunk rajta.
Az összegyűrt csomagolópapír hangjára még felkapta a fejét, konstatálta, hogy elfogyott, majd igen nagy sebességgel érintő irányban távozott a parkolóból.
Ekkor döbbentem rá, hogy nem kell az a pár évig tanult anatómia..a vidéki levegővel magamba szívott tapasztalat..elég,ha csak végiggondolom..Tuti, hogy nő volt barnasága..